Keresés a Bibliában

18Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. (Márk 5,22-43; Luk 8,41-56) 19És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. (5Móz 29,3) 20És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. (Ésa 6,9.10) 21Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. (Mát 14,36) 22Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. (Márk 5,34;10,52; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 23És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, (Mát 12,38) 24Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. (Ján 11,11;14,25) 25Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. (Mát 11,4) 26És elterjede ez a hír abban az egész tartományban. (Mát 12,39.40)

KNB SZIT STL BD RUF KG


22És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék, (Mát 9,18-26; Luk 8,41-56) 23És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. (Luk 19,47) 24El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt. 25És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala, (Márk,5 14.) 26És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, (Márk 1,35-38) 27Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. (Márk 1,11.2Pét;1,17) 28Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. (Mát 17,20;21,24; Luk 17,6) 29És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából. (Márk 8,30) 30Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat? (Luk 6,19) 31És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? (Mát 6,14.15) 32És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte. (Ésa 53,3) 33Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán. (Mát 11,14;1Kir 19,2-20) 34Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. (Márk 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 35Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? 36Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj. 37És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót. (Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41) 39És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. (Ján 11,11) 40És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala. (Mát 8,2) 41És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. (Luk 7,14) 42És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának. (3Móz 14,2-10) 43Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni. (Márk 11,23)

KNB SZIT STL BD RUF KG