Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.
18Míg ezt magyarázta nekik, íme, egy elöljáró lépett hozzá. Leborult előtte s kérte: „Az imént halt meg a lányom, de gyere, tedd rá kezedet és életre kel.” 19Jézus fölkelt, s elment vele tanítványaival együtt. 20Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette és megérintette ruhája szegélyét. 21Így gondolkodott magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” 22Jézus megfordult, ránézett és így szólt: „Bízzál leányom, a hited meggyógyított.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. 23Amikor Jézus az elöljáró házához ért, s látta a fuvolásokat meg a zajongó tömeget, 24rájuk szólt: „Menjetek innét, hiszen nem halt meg a kislány, csak alszik!” Erre kinevették. 25Amikor a tömeget eltávolították, bement, megfogta a kezét, és a kislány fölkelt. 26A dolognak híre járt az egész vidéken.
22Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, 23és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” 24El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. 25Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, 26és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. 27Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. 28Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 29Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. 30Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” 31Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” 32De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 33Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. 34Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” 35Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” 36A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” 37Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. 38Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. 39Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” 40Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. 41Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” 42A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. 43De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.