Keresés a Bibliában

Út Jeruzsálem felé

A házasság fölbonthatatlansága.

19 1Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából és Júdea határába ment, a Jordánon túlra. 2Nagy tömeg kísérte, s ő meggyógyította betegeiket. 3Akkor odaléptek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Megkérdezték: „Szabad-e a férfinak bármi okból elbocsátania feleségét?” 4Ő így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket 5és azt mondta: a férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz? 6Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” 7De azok erősködtek: „Miért parancsolta hát Mózes a válólevéllel történő elbocsátást?” 8Ő kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. 9Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – kivéve ha törvénytelen élettársa – és mást vesz el, házasságtörést követ el. Aki pedig elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”

Önkéntes szüzesség.

10Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” 11Ő így válaszolt: „Nem mindenki tudja fölfogni ezt, csak akinek Isten megadja. 12Van, aki anyja méhéből úgy született, hogy képtelen házasságra, van, akit az emberek tettek képtelenné rá, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki föl tudja fogni, fogja föl!”

Jézus és a gyermekek.

13Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét és imádkozzék. De a tanítványok elutasították őket. 14Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” 15Azzal rájuk tette kezét, és tovább indult.

A gazdag ifjú.

16Később odalépett hozzá valaki és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” 17„Mit kérdesz engem a jóról? – válaszolta. Egy a jó, (az Isten). Ezért ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat.” 18Ő tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus fölsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, 19atyádat és anyádat tiszteld és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” 20Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam (fiatal korom óta). Mit kell még tennem?” 21Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!” 22Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

A gazdagság veszélyei.

23Jézus pedig tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek: a gazdag nehezen jut be a mennyek országába. 24Ismét mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak Isten országába jutni.” 25Ennek hallatára a tanítványok megdöbbenve kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” 26Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.”

Az önkéntes szegénység jutalma.

27Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” 28Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. 29S mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és örökségül kapja az örök életet.

Példabeszéd a szőlőhegy munkásairól.

30Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet