20 ¹Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. ²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe. ³Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon. ⁴Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. ⁵Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett. ⁶Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? ⁷Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is Szőlőmbe, mondta nekik. ⁸Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig. ⁹Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak. ¹⁰Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen: ¹²ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük. ¹³Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled
igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. ¹⁵Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? ¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.” (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.) ¹⁷Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát) ¹⁸s figyelmeztette őket: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát. ¹⁹Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad.”

Zebedeus fiai.

²⁰Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. „Mit akarsz?” – kérdezte. ²¹Ő így felelt: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.” ²²Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?” „Készek vagyunk”, felelték. ²³Erre így szólt hozzájuk: „Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette.” ²⁴Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre. ²⁵Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. ²⁶Köztetek azonban ne így legyen, ²⁷hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek. ²⁸Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”

A jerikói vakok.

²⁹Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte. ³⁰Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” ³¹A nép csitította őket, hogy hallgassanak. ³²De ők annál jobban kiabáltak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” ³³Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: „Mit tegyek veletek?” ³⁴„Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus könyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet