Keresés a Bibliában

5 1És átjutottak a tenger túlsó partjára, a gerazaiak földjére. 2Amint kiszállt a bárkából, azonnal szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, 3akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. 4Ugyan sokszor megkötözték már bilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétszaggatta, a bilincseket pedig összetörte; úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. 6Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, 7és hangosan felkiáltott:
– Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!
8Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” 9És megkérdezte tőle:
– Mi a neved?
Az így felel neki:
– Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10És nagyon kérlelte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11Ott, a hegyoldalban volt egy nagy legelésző konda. 12A tisztátalan lelkek ezt kérték:
– Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
13Megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek. Mire a konda, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. 14A kondások pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. 15Amikor Jézus közelébe érnek, és látják, hogy a megszállott, akiben a „Légió” volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. 16Akik látták, elmondták nekik, hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. 17Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.
18Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. 19Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá:
– Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!
20Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Dekapolisz területén mindazt, amit Jézus tett vele, és mindenki álmélkodott.
21Amikor Jézus ismét átkelt [a bárkával] a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt köréje, és ő a tenger partján maradt. 22Az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, jön hozzá. Meglátva őt a lába elé borul, 23és esedezve kéri:
– A kislányom a halálán van. Jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon!
24Elindult vele. A nagy sokaság is követte, és tolongott körülötte.
25Egy asszony – aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26és sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett –, 27amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, odajött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját. 28Ezt mondogatta ugyanis:
„Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 29És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. 30Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömegben megfordulva így szólt:
– Ki érintette meg a ruhámat?
31A tanítványai ezt mondták:
– Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, és azt kérdezed, „ki érintett meg engem”!
32Erre körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 33Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő. Leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34Ő pedig ezt mondta neki:
– Lányom, a hited megszabadított. Menj békével, és gyógyulj meg bajodból!
35Még beszélt, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták:
– A lányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?
36Jézus meghallotta, amit mondtak. Így szólt a zsinagógai elöljáróhoz:
– Ne félj, csak higgy!
37Senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. 38Megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához. Látta a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat. 39Bement, és így szólt hozzájuk:
– Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.
40Erre csak nevettek rajta.
Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, s bement oda, ahol a gyermek volt. 41Megfogta a gyermek kezét, és ezt mondta neki:
– Talita kum! – ami azt jelenti: „Lányka, neked mondom, kelj fel!”
42A lányka [azonnal] felállt, és járt kelt. Tizenkét éves volt. Azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. 43Szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. Aztán szólt, hogy adjanak enni a lánynak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet