22Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. 23Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. 24Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. 25A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. 26Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.” 27Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. 28Így beteljesedett az Írás szava: „És gonosztevőként bántak vele.” 29A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, 30szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!” 31Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. 32A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk”, mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.
32Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.
Jézust keresztre feszítik.
33Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin. 35A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.” 36A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták. 37„Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.” 38Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.” 39Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” 40A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? 41Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.” 42Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” 43Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”
Jézust keresztre feszítik.
17Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota. 18Ott keresztre feszítették és két másikat is vele jobb és bal felől, középen pedig Jézust. 19Pilátus táblát is készíttetett és a keresztfára erősíttette. 20Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Sok zsidó olvasta ezt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva. 21Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne így írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” 22Pilátus elutasította őket: „Amit írtam, megírtam.”Elosztják Jézus ruháit.
23Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve. 24Megbeszélték egymás közt: „Ne hasítsuk szét, vessünk rá sorsot, kié legyen.” Így teljesedett be az Írás:„Elosztották ruháimat maguk között,
és sorsot vetettek köntösöm fölött.”
A katonák így is tettek.
Jézus végső rendelkezése.
25Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 26Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” 27Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.