¹⁴Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. ¹⁵Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. ¹⁶Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.” ¹⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek és osszátok el magatok közt. ¹⁸Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.”

Az eukarisztia alapítása.

¹⁹Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” ²⁰Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok. ²¹De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. ²²Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” ²³Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.

A tanítványok vetélkedése.

²⁴Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. ²⁵Ő azonban így szólt hozzájuk: „Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat. ²⁶Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga. ²⁷Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga. ²⁸Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban. ²⁹Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, ³⁰hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.”

KNB SZIT STL BD RUF KG