14Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt,
15és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.
16Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.«
17Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között.
18Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.«
19Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«
20Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetségaz én véremben, amely értetek kiontatik.
(Kiv 24,8; Jer 31,31}<fs)
21De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon.
22Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!«
23Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?
24Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük.
25Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat.
26Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.
27Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.
28Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,
29ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám,
30hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.