14Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,
15és ezt mondta nekik:
– Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megünnepeljem veletek ezt a húsvétot.
16Mert mondom nektek, hogy többé nem ünneplem meg, amíg el nem nyeri teljes jelentését Isten országában.
17Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt:
– Vegyétek, és osszátok el magatok között,
18mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Isten országa!
19Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta:
– Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
20Ugyanígy, miután megvacsoráztak, fogta a kelyhet, és ezt mondta:
– E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik.
21De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt az asztalon!
22Az Emberfia elmegy ugyan, amint rendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!
23Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet közülük, aki ezt meg fogja tenni.
24Ezután azon kezdtek veszekedni, hogy ki a legnagyobb közöttük.
25Ő így szólt hozzájuk:
– A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmat gyakorolnak felettük, jótevőknek hívatják magukat.
26Köztetek ilyesmi ne legyen! Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki az élen jár, legyen olyan, mint aki szolgál.
27Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
28Ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem megpróbáltatásaimban,
29ezért én rátok hagyom az országot, ahogy Atyám rám hagyta,
30hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve bíráskodjatok Izrael tizenkét törzse fölött.