Az eukarisztikus beszéd.

²²Másnap a tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. ²³Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. ²⁴Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba és Kafarnaumba mentek, hogy megkeressék Jézust. ²⁵Mikor megtalálták a tó másik partján, megkérdezték: „Mester, mikor jöttél ide?” ²⁶Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom nektek: kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. ²⁷Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, amit az Emberfia ad majd nektek: őt igazolja az Atyaisten.” ²⁸Azok megkérdezték: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” ²⁹„Istennek tetsző cselekedet az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében.” ³⁰De ők tovább kérdezték: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel? ³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: kenyeret adott nekik enni.” ³²Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret a mennyből, hanem Atyám adja a mennyből az igazi kenyeret, ³³mert az az Isten kenyere, ami leszállt a mennyből szállt le és életet ad a világnak.” ³⁴„Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”

Jézus az élet kenyere.

³⁵Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha. ³⁶Megmondtam nektek: láttok engem és mégsem hisztek. ³⁷Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki. ³⁸Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. ³⁹Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én föltámasztom őt az utolsó napon.” ⁴¹Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: „Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér.” ⁴²Így érveltek: „Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?” ⁴³Jézus rájuk szólt: „Ne zúgolódjatok! ⁴⁴Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza. ⁴⁵Én föltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. ⁴⁶Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. ⁴⁷Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz (bennem), annak örök élete van.

Jézus az élet kenyere az eukarisztiában.

⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában és mégis meghaltak. ⁵⁰Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. ⁵¹Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” ⁵²Vita támadt erre a zsidók közt: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – mondták. ⁵³Jézus megerősítette: „Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. ⁵⁴Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon. ⁵⁵Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne. ⁵⁷Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él. ⁵⁸Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a (manna), melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” ⁵⁹Így tanított a kafarnaumi zsinagógában.

KNB SZIT STL BD RUF KG