²²Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. ²³Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. ²⁴Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. ²⁵Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: »Rabbi, mikor jöttél ide?«
²⁶Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. ²⁷Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.« ²⁸Erre azt kérdezték tőle: »Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?« ²⁹Jézus azt felelte: »Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.«
³⁰Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? ³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ‘A mennyből adott nekik kenyeret enni’«. ^{(Kiv 16,4) 32}Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret. ³³Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.« ³⁴Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!« ³⁵Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. ³⁶De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. ³⁷Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, ³⁸mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. ³⁹Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. ⁴⁰Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.«
⁴¹A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: »Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá«, ⁴²és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ‘A mennyből szálltam alá’?«
⁴³Jézus azt válaszolta nekik: »Ne zúgolódjatok egymás közt! ⁴⁴Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁴⁵Meg van írva a prófétáknál: ‘Mindnyájan Isten tanítványai lesznek’. Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön. ^{(Iz 54,13) 46}Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. ⁴⁷Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.
⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. ⁵⁰Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. ⁵¹Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«
⁵²Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?« ⁵³Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. ⁵⁴Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. ⁵⁷Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. ⁵⁸Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.« ⁵⁹Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.

KNB SZIT STL BD RUF KG