Beszéd az élet kenyeréről.

²²Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el. ²³Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették. ²⁴Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. ²⁵Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, hogy kerültél ide?” ²⁶„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. ²⁷De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” ²⁸Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?” ²⁹„Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.” ³⁰De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? ³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” ³²Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. ³³Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.” ³⁴Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” ³⁵„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. ³⁶De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. ³⁷Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. ³⁸Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. ³⁹Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” ⁴¹A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” ⁴²Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” ⁴³Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. ⁴⁴Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. ⁴⁵Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. ⁴⁶Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. ⁴⁷Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. ⁵¹Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” ⁵²Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” ⁵³Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. ⁵⁴De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. ⁵⁵A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. ⁵⁷Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. ⁵⁸Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” ⁵⁹Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.

KNB SZIT STL BD RUF KG