20Hamarosan hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. 21Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja őket a főpapok elé?” 22Saul pedig mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás. 23Hosszabb idő elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt. 24Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel-nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni. 25Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy, hogy egy kosárban bocsátották le. 26Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tőle, mert nem akarták elhinni, hogy ő is tanítvánnyá lett. 27Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz. Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott neki, s hogy milyen nyíltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett. 28Ettől kezdve velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan megvallotta az Urat.