20És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. (Luk 23,14-23; Ján 18,38) 21Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? (Gal 1,23) 22Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus. (Csel 5,18-19;12,6-10) 23Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy őt megöljék: (Luk 24,36-42; Ján 20,1; Ján 21,1;Csel 1,8;3,15;10,40.41) 24De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésök. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék; (Csel 3,22-26.1Móz;22,18) 25A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban. (2Kor 11,32.33) 26Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány. (Gal 1,18) 27Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal a Jézus nevében. (Zsolt 16,10; Csel 2,27.31) 28És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben: (1Kir 2,10; Csel 2,29)