20és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.
21Mindenki, aki hallotta, álmélkodott, és így szóltak: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben üldözte azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?”
22De Saul egyre erőteljesebben lépett föl, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mert bebizonyította nekik, hogy Jézus a Messiás.
23Jó néhány nap elmúltával a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele.
24Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. A kapukat is éjjel-nappal megfigyelés alatt tartották, hogy megölhessék.
25Tanítványai azonban elvitték, és éjjel egy kosárban leeresztették a városfalon.
26Amikor Jeruzsálembe ért, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.
27Barnabás azonban maga mellé vette. Elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, hogyan beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében.
28Ettől fogva velük járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében.