Keresés a Bibliában

Saul megtérése.

9 1Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az Úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte, 2adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik. 3Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül. 4A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” 5Erre megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” „Én vagyok Jézus, felelte, akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod.” Erre megremegve és álmélkodva így szólt: „Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Az Úr ezt válaszolta:) 6„Kelj föl, menj be a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned.” 7Útitársai lenyűgözve álltak mellette, mert, bár a hangot hallották, senkit sem láttak. 8Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába a nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kézen fogva Damaszkuszba. 9Három napig nem látott s étlen-szomjan maradt. 10Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány. Ezt az Úr látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok Uram”, felelte. 11Az Úr ekkor ezt az utasítást adta neki: „Azonnal menj el az úgynevezett Egyenes utcába. Júdás házában keress föl egy Saul nevű tarzusi férfit, most éppen imádkozik.” 12Az látomásban megpillantott akkor egy Ananiás nevű férfit, amint belép és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását. 13„Uram, felelte Ananiás, többfelől hallottam erről az emberről, hogy milyen sokat ártott Jeruzsálemben szentjeidnek. 14Itt meg fölhatalmazása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik a te nevedet hívják segítségül.” 15Az Úr azonban így szólt hozzá: „Menj csak, mert őt választottam eszközül, hogy nevemet hirdesse a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt, 16Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie.” 17Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: „Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent előtted az ide vezető úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel.” 18Tüstént valami hályogféle vált le a szeméről és visszanyerte szeme világát. 19Erre azonnal megkeresztelkedett, majd ételt vett magához és erőre kapott.

Saul első föllépése.

19Ezután bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott. 20Hamarosan hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. 21Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja őket a főpapok elé?” 22Saul pedig mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás. 23Hosszabb idő elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt. 24Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel-nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni. 25Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy, hogy egy kosárban bocsátották le. 26Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tőle, mert nem akarták elhinni, hogy ő is tanítvánnyá lett. 27Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz. Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott neki, s hogy milyen nyíltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett. 28Ettől kezdve velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan megvallotta az Urat. 29A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt és vitába szállt velük. Ezek azonban az élete ellen törtek. 30Amikor ez a testvérek tudomására jutott, lekísérték Cézáreába és Tarzusba küldték.

Péter liddai és joppei tartózkodása.

31Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt és a Szentlélek vigasza töltötte el. 32Péter ekkor mindenfelé körüljárt és így eljutott a liddai hívekhez is. 33Itt egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt. 34„Éneász, szólította meg Péter, Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl és vesd be ágyadat.” 35Az föl is kelt erre azonnal. Lidda és Száron valamennyi lakója megtekintette és megtért az Úrhoz. 36Joppéban éIt akkor egy Tabita nevű asszony. A neve annyit jelent, mint gazella. Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát. 37Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát és kiterítették az emeleti teremben. 38Minthogy pedig Joppé közel van Liddához és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, két embert küldtek hozzá ezzel a kéréssel: „Ne sajnáld a fáradságot és jöjj el hozzánk!” 39Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra. 40Péter mindenkit kiküldött, azután térdre borulva imádkozott. Majd a halott felé fordulva így kiáltott: „Tabita, kelj föl!” Erre az fölnyitotta szemét, s mikor meglátta Pétert, fölült. 41Ő odanyújtotta kezét és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket és átadta nekik az életre keltettet. 42Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt és sokan hívei lettek az Úrnak. 43Péter pedig még meglehetősen sok ideig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF