Saul megtérése.

9 ¹Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az Úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte, ²adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik. ³Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül. ⁴A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” ⁵Erre megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” „Én vagyok Jézus, felelte, akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod.” Erre megremegve és álmélkodva így szólt: „Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Az Úr ezt válaszolta:) ⁶„Kelj föl, menj be a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned.” ⁷Útitársai lenyűgözve álltak mellette, mert, bár a hangot hallották, senkit sem láttak. ⁸Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába a nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kézen fogva Damaszkuszba. ⁹Három napig nem látott s étlen-szomjan maradt. ¹⁰Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány. Ezt az Úr látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok Uram”, felelte. ¹¹Az Úr ekkor ezt az utasítást adta neki: „Azonnal menj el az úgynevezett Egyenes utcába. Júdás házában keress föl egy Saul nevű tarzusi férfit, most éppen imádkozik.” ¹²Az látomásban megpillantott akkor egy Ananiás nevű férfit, amint belép és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását. ¹³„Uram, felelte Ananiás, többfelől hallottam erről az emberről, hogy milyen sokat ártott Jeruzsálemben szentjeidnek. ¹⁴Itt meg fölhatalmazása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik a te nevedet hívják segítségül.” ¹⁵Az Úr azonban így szólt hozzá: „Menj csak, mert őt választottam eszközül, hogy nevemet hirdesse a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt, ¹⁶Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie.” ¹⁷Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: „Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent előtted az ide vezető úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel.” ¹⁸Tüstént valami hályogféle vált le a szeméről és visszanyerte szeme világát. ¹⁹Erre azonnal megkeresztelkedett, majd ételt vett magához és erőre kapott.

Saul első föllépése.

¹⁹Ezután bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott. ²⁰Hamarosan hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. ²¹Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja őket a főpapok elé?” ²²Saul pedig mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás. ²³Hosszabb idő elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt. ²⁴Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel-nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni. ²⁵Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy, hogy egy kosárban bocsátották le. ²⁶Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tőle, mert nem akarták elhinni, hogy ő is tanítvánnyá lett. ²⁷Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz. Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott neki, s hogy milyen nyíltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett. ²⁸Ettől kezdve velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan megvallotta az Urat. ²⁹A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt és vitába szállt velük. Ezek azonban az élete ellen törtek. ³⁰Amikor ez a testvérek tudomására jutott, lekísérték Cézáreába és Tarzusba küldték.

Péter liddai és joppei tartózkodása.

³¹Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt és a Szentlélek vigasza töltötte el. ³²Péter ekkor mindenfelé körüljárt és így eljutott a liddai hívekhez is. ³³Itt egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt. ³⁴„Éneász, szólította meg Péter, Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl és vesd be ágyadat.” ³⁵Az föl is kelt erre azonnal. Lidda és Száron valamennyi lakója megtekintette és megtért az Úrhoz. ³⁶Joppéban éIt akkor egy Tabita nevű asszony. A neve annyit jelent, mint gazella. Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát. ³⁷Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát és kiterítették az emeleti teremben. ³⁸Minthogy pedig Joppé közel van Liddához és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, két embert küldtek hozzá ezzel a kéréssel: „Ne sajnáld a fáradságot és jöjj el hozzánk!” ³⁹Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra. ⁴⁰Péter mindenkit kiküldött, azután térdre borulva imádkozott. Majd a halott felé fordulva így kiáltott: „Tabita, kelj föl!” Erre az fölnyitotta szemét, s mikor meglátta Pétert, fölült. ⁴¹Ő odanyújtotta kezét és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket és átadta nekik az életre keltettet. ⁴²Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt és sokan hívei lettek az Úrnak. ⁴³Péter pedig még meglehetősen sok ideig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet