20és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. 21Akik hallgatták, mind csodálkoztak, mondván: „Hát nem ez tört vesztükre Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött, hogy bilincsbe verve a főpapok elé hurcolja őket?” 22Saul azonban mind határozottabban lépett fel, s mert azt bizonyította, hogy Jézus a Messiás, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat. 23Amikor már jó idő eltelt, a zsidók megállapodtak, hogy megölik. 24Saulnak tudomására jutott szándékuk. Éjjel-nappal szemmel tartották még a kapukat is, csakhogy eltehessék láb alól. 25A tanítványok azonban kiszöktették éjszaka, kötélen leengedték a falon át egy kosárban. 26Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett. 27Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében. 28Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében.