8 ¹Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.
Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Júdea és Szamaria tájékára. ²Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták.

A palesztinai misszió

³Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket.

Fülöp térítő munkája Szamariában.

⁴A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az igét. ⁵Így mikor Fülöp eljutott Szamaria városába, az ottaniaknak a Messiásról kezdett prédikálni. ⁶A tömeg, amikor látta és hallotta, hogy Fülöp csodákat művel, teljes figyelemmel hallgatta szavait. ⁷A tisztátalan lélek ugyanis nagy kiáltással eltávozott sok ördögtől megszállt emberből, s még sok béna és sánta is meggyógyult. ⁸E miatt aztán nagy lett az öröm abban a városban. ⁹Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevű férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát. ¹⁰Az egész lakósság apraja-nagyja hallgatott rá, s azt mondták: „Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!” ¹¹Ragaszkodtak hozzá, mert már jó ideje félrevezette őket varázslataival. ¹²De mikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országát és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek. ¹³Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el.

Péter és János szamariai útja.

¹⁴Amikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. ¹⁵Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek. ¹⁶Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak az Úr Jézus nevében voltak megkeresztelve. ¹⁷Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket. ¹⁸Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal: ¹⁹„Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, elnyerje a Szentlelket.” ²⁰Péter megfeddte: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni. ²¹Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten előtt. ²²Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát. ²³Látom ugyanis, hogy elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke.” ²⁴„Könyörögjetek értem az Úrhoz, kérte ekkor Simon, hogy semmi se érjen abból, amiről beszéltetek.” ²⁵Azok pedig miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben még sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot.

Az etióp udvarnok megtérése.

²⁶Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra.” ²⁷Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember – mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magas rangú udvari tisztje, főkincstárosa – éppen Jeruzsálemben volt imádkozni. ²⁸Visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasgatta. ²⁹A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: „Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!” ³⁰Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: „Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?” ³¹„Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?” Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje.

„Akár csak a juhot, úgy vitték leölésre,
s miként a bárány elnémul nyírója előtt,
ő sem nyitotta szólásra ajkát.

³²Az Írásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta: ³³Gyalázatos módon ítéltek fölötte.
Utódairól ki adhat számot?
Hisz élete elenyészik a földről.” ³⁴Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, érdeklődött Fülöptől az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?” ³⁵Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az Írásból kiindulva Jézust hirdette neki.

(37.) (Fülöp így válaszolt: „Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges.”
Ő erre kijelentette: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)

³⁶Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: „Nézd csak, itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?” ³⁸S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte őt. ³⁹Alighogy kiléptek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta őt többé, de azért boldogan folytatta útját. ⁴⁰Fülöp pedig Azótusban termett és amíg csak Cézáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet