Keresés a Bibliában

8 1Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.
Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Júdea és Szamaria tájékára. 2Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták.

A palesztinai misszió

3Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket.

Fülöp térítő munkája Szamariában.

4A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az igét. 5Így mikor Fülöp eljutott Szamaria városába, az ottaniaknak a Messiásról kezdett prédikálni. 6A tömeg, amikor látta és hallotta, hogy Fülöp csodákat művel, teljes figyelemmel hallgatta szavait. 7A tisztátalan lélek ugyanis nagy kiáltással eltávozott sok ördögtől megszállt emberből, s még sok béna és sánta is meggyógyult. 8E miatt aztán nagy lett az öröm abban a városban. 9Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevű férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát. 10Az egész lakósság apraja-nagyja hallgatott rá, s azt mondták: „Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!” 11Ragaszkodtak hozzá, mert már jó ideje félrevezette őket varázslataival. 12De mikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országát és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek. 13Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el.

Péter és János szamariai útja.

14Amikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek. 16Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak az Úr Jézus nevében voltak megkeresztelve. 17Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket. 18Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal: 19„Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, elnyerje a Szentlelket.” 20Péter megfeddte: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni. 21Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten előtt. 22Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát. 23Látom ugyanis, hogy elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke.” 24„Könyörögjetek értem az Úrhoz, kérte ekkor Simon, hogy semmi se érjen abból, amiről beszéltetek.” 25Azok pedig miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben még sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot.

Az etióp udvarnok megtérése.

26Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra.” 27Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember – mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magas rangú udvari tisztje, főkincstárosa – éppen Jeruzsálemben volt imádkozni. 28Visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasgatta. 29A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: „Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!” 30Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: „Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?” 31„Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?” Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje.

„Akár csak a juhot, úgy vitték leölésre,
s miként a bárány elnémul nyírója előtt,
ő sem nyitotta szólásra ajkát.

32Az Írásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta: 33Gyalázatos módon ítéltek fölötte.
Utódairól ki adhat számot?
Hisz élete elenyészik a földről.” 34Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, érdeklődött Fülöptől az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?” 35Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az Írásból kiindulva Jézust hirdette neki.

(37.) (Fülöp így válaszolt: „Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges.”
Ő erre kijelentette: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)

36Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: „Nézd csak, itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?” 38S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte őt. 39Alighogy kiléptek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta őt többé, de azért boldogan folytatta útját. 40Fülöp pedig Azótusban termett és amíg csak Cézáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF