Keresés a Bibliában

Pál útnak indul.

20 1A zavargás megszűntével Pál magához hívatta a tanítványokat. Buzdította őket, majd elbúcsúzott és Makedóniába utazott. 2Végigjárta ennek a kerületeit és sok beszédet intézett az ottaniakhoz. Majd Görögországba ment és ott tartózkodott három hónapon keresztül. 3Mikor ezután Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza. 4Ázsiáig vele együtt tartott a béreai Szópatrosz, Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül pedig Arisztarchusz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimosz. 5Ezek előrementek és Troászban vártak ránk. 6Mi pedig a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippiből és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol egy hetet töltöttünk. 7A hét első napján egybegyűltünk a kenyértörésre. Pál beszédet intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig nyújtotta beszédét. 8A teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bővében. 9Egy Eutihosz nevű ifjú, aki az ablaknál ült, Pál hosszú prédikációja közben mély álomba merült. Úgy elnyomta az álom, hogy lezuhant a harmadik emeletről. 10Holtan szedték föl. Pál lement hozzá, aztán ráborult és átkarolva őt így szólt: „Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke még benne van.” 11Aztán fölment, elvégezte a kenyértörést és evett. Még jó sokáig, egész virradatig beszélt, s végül útra kelt. 12Az ifjút pedig élve odavezették, és ez nem kis vigasztalásukra volt.

Pál Milétoszban búcsút vesz az efezusiaktól.

13Mi pedig hajóra szállva Asszoszba mentünk, hogy ott vegyük föl Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta megtenni az utat. 14Mikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük őt és úgy értünk Mitilénébe. 15Másnap innen elhajózva Kiosz elé jutottunk, a következő nap Számoszon kötöttünk ki, az erre következőn pedig megérkeztünk Milétoszba. 16Pál ugyanis elhatározta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában időt ne veszítsen. Sietett, hogy hacsak lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. 17Milétoszból azután beüzent Efezusba és magához kérette az egyház presbitereit. 18Mikor ezek megérkeztek, így szólt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan éltem köztetek. 19Az Úrnak mély alázatossággal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam, melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem. 20Semmit sem vontam meg tőletek, ami hasznotokra szolgálhatott, hanem nyilvánosan és magánházakban tanítottalak titeket. 21Zsidóknak és pogányoknak lelkükre beszéltem, hogy térjenek meg Istenhez és higgyenek Jézusban, a mi Urunkban. 22Most pedig belső kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek. 23Nem tudom, hogy mi történik majd ott velem, legfeljebb annyit, hogy a Szentlélek minden városban értésemre adta, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. 24De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni pályafutásomat és az Úr Jézustól rám ruházott föladatomat: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetését. 25És bizony tudom azt is, hogy közületek, akik közt az Isten országát hirdetve jártam, egy sem lát meg többé. 26Ezért hát szentül állítom nektek a mai napon: senkinek a vére nem szárad rajtam. 27Nem rejtettem el semmit sem, hanem Isten teljes akaratát föltártam előttetek. 28Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg. 29Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok és nem kegyelmeznek a nyájnak. 30Sőt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. 31Őrködjetek tehát és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket. 32Most pedig Istennek és az ő kegyelmébe ajánllak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget. 33Nem kívántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. 34Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környezetemnek szüksége volt. 35Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” 36Ezeket mondta, aztán térdre hullott és mindnyájukkal közösen imádkozott. 37Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. 38Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy többé nem fogják viszontlátni. Végül elkísérték őt a hajóhoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF