Úton Jeruzsálem felé.

21 ¹Miután elváltunk tőlük, elhajóztunk s egyenes irányba haladva Kószba értünk, másnap meg Ródoszba és onnét Patarába. ²Itt egy Föníciába induló hajóra találtunk. Fölszálltunk tehát és kifutottunk a nyílt tengerre. ³Föltűnt előttünk Ciprus, ezt balkéz felől elhagytuk és Szíriába hajóztunk. Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett leadnia rakományát. ⁴Megkerestük a tanítványokat és hét napig náluk maradtunk. Ezek a Lélek sugallatára azt tanácsolták Pálnak, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe. ⁵Mikor e napok elteltével tovább folytattuk utunkat, valamennyien, feleségestül, gyermekestül kikísértek minket a városon kívül. ⁶A tengerparton térdre borulva imádkoztunk, majd kölcsönös búcsúzkodás után mi hajóra szálltunk, ők meg hazatértek. ⁷Hajóutunk befejezéséül Tíruszból Ptolemaiszba érkeztünk. Üdvözöltük a testvéreket s egy napig náluk maradtunk. ⁸Másnap aztán tovább haladva Cézáreába jutottunk. Itt betértünk Fülöp evangélista, a hét diakónus egyikének házába, s nála szálltunk meg. ⁹Fülöpnek négy prófétai tehetséggel megáldott hajadon leánya volt. ¹⁰Néhánynapi ott-tartózkodásunk tartama alatt egy Agabusz nevű próféta érkezett oda Júdeából. ¹¹Ez hozzánk lépett, elvette Pál övét és összekötözte vele saját lábát és kezét e szavak kíséretében: „Ezt mondja a Szentlélek: azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak.” ¹²Mikor ezt meghallottuk, mi is meg az odavalók is kértük őt, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe. ¹³Pál azonban így felelt: „Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet? Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elviseljem.” ¹⁴S mivel nem tudtuk őt meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: „Legyen meg az Úr akarata.” ¹⁵E napok elmúltával tehát nekikészülődtünk és fölmentünk Jeruzsálembe.

Pál fogsága

¹⁶Néhány cézáreai tanítvány szintén velünk tartott és elvezetett minket a ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála vegyünk szállást.

Jakab apostol tanácsa.

¹⁷Mikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek szívesen fogadtak minket. ¹⁸Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. Ez alkalommal a presbiterek is mind megjelentek. ¹⁹Köszöntötte őket, aztán részletesen elbeszélte, mi mindent művelt Isten a pogányok közt az ő szolgálata által. ²⁰Azok meghallgatták, aztán Istent magasztalták, hozzá pedig így szóltak: „Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók közt, akik megtértek, de azért mind féltékenyen megtartják a törvényt. ²¹Felőled viszont azt hallották, hogy a Mózestól való elpártolásra tanítod a pogányok közt élő zsidókat, s azt mondtad volna nekik, hogy ne végezzék el fiaikon a körülmetélést és ne éljenek a szokások szerint. ²²Mi a teendő ezek szerint? (Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csődüljön, mert) mindenképpen megtudják, hogy ide érkeztél. ²³Fogadd meg tehát tanácsunkat: van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vállaltak magukra. ²⁴Vedd őket magad mellé, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást és fizess értük, hogy megnyiratkozzanak. Ebből mindenki megérti, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled híreszteltek, hanem te is megtartod a törvényt és szerinte élsz. ²⁵Ami pedig a pogányok közül megtérteket illeti, már megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a törvénytelen együttéléstől.” ²⁶Erre Pál másnap az illető férfiak kíséretében elvégezte a tisztulási szertartást, velük együtt bement a templomba és bejelentette, hogy a tisztulás ideje akkor végződik, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.

Az apostolt elfogják.

²⁷A hét nap már letelőben volt, mikor az Ázsiából való zsidók észrevették őt a templomban. ²⁸Fölizgatták az egész népet, megragadták és kiabálni kezdtek: „Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenfelé és mindenki előtt a nép, a törvény és e szent hely ellen irányuló tanításokat terjeszt. Sőt még pogányokat is behozott a templomba és megfertőzte ezt a helyet.” ²⁹Látták ugyanis vele a városban az efezusi Trofiumoszt és azt hitték, hogy a templomba is bevezette. ³⁰Az egész város forrongani kezdett, s a nép összecsődült. Pált megragadták és kivonszolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták. ³¹Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyőrség ezredeséhez eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben zavargás tört ki. ³²Az tüstént katonákat és tiszteket vett maga mellé és lesietett hozzájuk. Azok az ezredes és a katonák láttára abbahagyták Pál ütlegelését. ³³Ekkor az ezredes odalépett, letartóztatta és kettős bilincsbe verette. Aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit tett. ³⁴A tömegből azonban összevissza kiabáltak. Mivel a zaj miatt semmi biztosat sem tudott megállapítani, megparancsolta, hogy vigyék a várba. ³⁵A lépcsőhöz érve a katonáknak úgy kellett vinniük őt a nép erőszakoskodása miatt. ³⁶A tömeg ugyanis utána tódult és kiáltozott: „Halált reá!” ³⁷Már azon voltak, hogy beviszik a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: „Szabad valamit mondanom neked?” „Te tudsz görögül?” – kérdezte az. ³⁸„Nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrégen négyezer szikáriust lázított föl és vezetett ki a pusztába?” ³⁹„Én tarzusi zsidó vagyok, felelte Pál, a híres kilíkiai város polgára. Kérlek, engedd meg, hogy néhány szót intézzek a néphez.” ⁴⁰Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsőre állva kezével intett a népnek. Miután mély csönd keletkezett, zsidó nyelven így szólította meg őket:

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet