A pogánymisszió kezdetei.

Kornéliusz látomása.

10 ¹Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa. ²⁸„Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra hozta, hogy egy ember sem nevezhető közönségesnek vagy tisztátalannak. ⁵„Joppé városában tartózkodtam és imádkoztam, amikor elragadtatásomban látomást láttam.
Valami nagy lepedőhöz hasonló ereszkedett le négy csücskénél fogva az égből, s egészen elém ért.

KNB SZIT STL BD RUF KG

⁸Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által teszi megigazultakká a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: „Benned részesül áldásban minden nemzet.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

²⁴Ezek közé hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.

Isten új népe.

²⁵Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem népem,
s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem,
(s irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt). ²⁶Ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
nem vagytok az én népem,
az élő Isten fiainak hívják majd őket.” ⁹A pogányok viszont irgalmassága miatt magasztalják Istent, amint írva van:
„Azért áldalak a népek közepett,
és énekelem, Uram, a nevedet.” ²Fogadjátok őt szentekhez méltóan az Úrban és támogassátok őt, amiben csak rátok szorul, mert ő is soknak volt támasza, nekem magamnak is. ²⁶de most az örök Isten parancsára a próféták írásai nyilvánvalóvá és minden nemzet előtt ismeretessé tették, hogy a hit elfogadására jussanak:

Bevezetés

Címzés és apostoli üdvözlet.

1 ¹Pál, Krisztus Jézus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki, ²¹Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha fölismerték az Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult. ¹⁰Viszont dicsőség, tisztelet és békesség mindannak, aki jót tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak. ¹¹Isten ugyanis nem személyválogató.

A törvény megtartása és megszegése.

¹²Mindaz, aki a törvény nélkül vétkezett, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvény alatt vétkezett, a törvény erejével kerül ítéletre, ¹³mert Isten szemében nem a törvény meghallgatója igaz, hanem a törvény megtartója igazul meg. ¹⁴Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önnön törvénye lesz. ¹⁵Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye szívébe van írva, amiről lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti – ¹⁶azon a napon, amikor evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az ember rejtett dolgai fölött.

KNB SZIT STL BD RUF KG