Bevezetés
Címzés és apostoli üdvözlet.
1 1Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, 2Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt bárhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét. 3Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.Hálaadás.
4Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten kegyelméért, amelynek Krisztus Jézusban részesei lettetek. 5Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben. 6A Krisztusról szóló tanítás megerősödött köztetek. 7Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 8aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján.A pártoskodás
9Hűséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.A pártoskodás oktalansága.
10Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egyazon fölfogásban! 11Azt a hírt hozta ugyanis Kloé háza népe felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. 12Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal.” 13Talán megoszlott Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek? Vagy Pál nevében kereszteltek meg? 14Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt, meg Gájuszt. 15Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve. 16Még Sztefanász családját is megkereszteltem, egyébként nem emlékszem, hogy mást is megkereszteltem volna. 17Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.A kereszt hirdetése.
18A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. 19Hiszen írva van:„Lerontom a bölcsek bölcsességét,
s az okosak okosságát meghiúsítom.” 20Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmutatta Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége? 21Mivel ugyanis bölcsességben a világ nem ismerte föl Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. 22A zsidók csodákat követelnek,
a görögök bölcsességeket keresnek. 23Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük:
aki a zsidóknak ugyan botrány,
a pogányoknak meg oktalanság, 24de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök: Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége. 25Hiszen Isten „oktalansága” bölcsebb az embereknél, Isten „gyöngesége” pedig erősebb az embereknél. 26Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberileg bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. 27Ámde Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, 28s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse. 29Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. 30Általa éltek ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. 31Így teljesült az Írás szava: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”