Jézus bevonulása Jeruzsálembe.

21 ¹Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ²ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! ³Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” ⁴Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: ⁵Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. ⁶A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. ⁷Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. ⁸A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. ⁹Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” ¹⁰Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Ki ez?” – kérdezgették. ¹¹„Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.

A kereskedők kiűzése a templomból.

¹²Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. ¹³„Meg van írva – mondta –, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”

Csodák a templomban.

¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket. ¹⁵Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: „Hozsanna Dávid fiának!”, méltatlankodtak, ¹⁶és szóltak neki: „Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?” ¹⁷Ezzel otthagyta őket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát.

A fügefa megátkozása.

¹⁸Kora reggel a városba tartva megéhezett. ¹⁹Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt. ²⁰Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?” ²¹„Bizony mondom nektek – felelte Jézus –, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy. ²²Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.”

Jézus küldetése.

²³Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?” ²⁴Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket. ²⁵Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? ²⁶Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja.” ²⁷Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

Példabeszéd a két fiúról.

²⁸„Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. ²⁹Nem megyek – felelte –, de később meggondolta és kiment. ³⁰Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek – felelte –, de mégsem ment ki. ³¹Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” „Az első” – válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. ³²Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek.”

Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről.

³³„Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment idegenbe. ³⁴Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. ³⁵Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. ³⁷Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. ³⁸De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. ³⁹Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. ⁴⁰Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?” ⁴¹„A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” ⁴²Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. ⁴³Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét. ⁴⁴Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” ⁴⁵E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt. ⁴⁶El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.

A királyi menyegzőről szóló példabeszéd.

22 ¹Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: ²„A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. ³Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. ⁴Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! ⁵Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. ⁶A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. ⁷A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. ⁸Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! ¹⁰A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. ¹¹Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. ¹²Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, ¹³a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ¹⁴Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Az adófizetés.

¹⁵A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni. ¹⁶Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. ¹⁷Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” ¹⁸Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók? ¹⁹Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. ²⁰Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” – felelték. ²¹Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” ²²Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.

A feltámadás.

²³Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést ²⁴intéztek hozzá: „Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. ²⁵Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta. ²⁶Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. ²⁷Végül meghalt az asszony is. ²⁸A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. ³⁰A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. ³¹Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek: ³²Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.” ³³Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.

A főparancs.

³⁴Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. ³⁵Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: ³⁶„Mester, melyik a főparancs a törvényben?” ³⁷Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ³⁸Ez a legnagyobb, az első parancs. ³⁹A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. ⁴⁰Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”

A Messiás Dávid fia.

⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus ⁴²föltette nekik a kérdést: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávidé” – felelték. ⁴³Ő tovább kérdezte őket: „Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja: ⁴⁴Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem. ⁴⁵Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?” ⁴⁶Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.

Beszéd a farizeusok és az írástudók ellen.

23 ¹Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ²ezekkel a szavakkal: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. ³Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. ⁴Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. ⁵Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. ⁶Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket, ⁷szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek. ⁸Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ⁹Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ¹⁰Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. ¹¹Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz. ¹²Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.

Az írástudók és a farizeusok képmutatása.

¹³Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be. ¹⁴Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát. Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok. ¹⁵Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. ¹⁶Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok, hogy ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára, akkor az kötelezi. ¹⁷Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? ¹⁸Ugyanígy: Ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta levő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi. ¹⁹Ti vakok! Hát mi több, az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? ²⁰Aki az oltárra esküszik, rá esküszik és mindenre, ami csak rajta van. ²¹Aki a templomra esküszik, rá esküszik, s arra, aki benne lakik. ²²Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül. ²³Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. ²⁴Ti vak vezetők! A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek. ²⁵Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohárnak és a tálnak a külsejét, belül azonban tele vagytok rablással és mértéktelenséggel. ²⁶Te vak farizeus! Előbb belül tisztítsd ki a poharat és a tálat, akkor majd kívül is tiszta lesz. ²⁷Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal. ²⁸Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. ²⁹Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek, ³⁰s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában. ³¹Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai. ³²Töltsétek csak be atyáitok mértékét! ³³Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését? ³⁴Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógában és városról városra üldöztök. ³⁵Ezért rátok száll minden igaz vér, amelyet a földön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg. ³⁶Bizony mondom, ezek mind utolérik ezt a nemzedéket.

Jeruzsálem figyelmeztetése.

³⁷Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok. ³⁸Íme, elhagyatott lesz házatok. ³⁹Mondom nektek, mostantól mindaddig nem láttok, amíg nem zengitek: Áldott, aki az Úr nevében jön!”

KNB SZIT STL BD RUF KG