21 ¹Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus előre küldött két tanítványt. ²Azt mondta nekik: »Menjetek be az előttetek lévő faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám. ³Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket.« ⁴Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott:

⁵Mondjátok Sion leányának:
Íme, királyod jön hozzád;
szelíd ő, s szamárháton ül,
szamárcsikón, teherhordó állat fián«.

^{(Iz 62,11; Zak 9,9) 6}A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik. ⁷Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ő pedig felült rájuk. ⁸A hatalmas tömeg pedig leterítette ruháit az útra, mások meg ágakat vagdostak a fákról és az útra szórták. ⁹A tömeg, amely előtte ment és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!Hozsanna a magasságban!«
^{(Zsolt 118,26}<fs) 10}Amikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult. Azt kérdezték: »Kicsoda ez?« ¹¹A tömeg így felelt: »Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.«
¹²Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította. ¹³Azt mondta nekik: »Írva van: ‘Az én házamat az imádság házának fogják hívni’, ti pedig rablók barlangjává teszitek azt«.
^{(Iz 56,7; Jer 7,11) 14}A templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ő meggyógyította őket. ¹⁵Amikor a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket művelt, és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: »Hozsanna Dávid Fiának!«, méltatlankodni kezdtek. ¹⁶Azt mondták neki: »Hallod, hogy mit beszélnek ezek?« Jézus azt felelte nekik: »Igen. De sohasem olvastátok: ‘Kisgyerekek és csecsemők ajkáról készítettél magadnak dicséretet?’« ^{(Zsolt 8,3) 17}Aztán otthagyta őket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt.
¹⁸Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett. ¹⁹Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt. ²⁰Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: »Miért száradt ki a fügefa hirtelen?« ²¹Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegynek: ‘Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe’, megtörténne. ²²Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok.«
²³Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: »Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?« ²⁴Jézus így válaszolt nekik: »Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. ²⁵János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?« Azok így tanakodtak egymás közt: ²⁶»Ha azt mondjuk: ‘a mennyből’, azt mondja majd nekünk: ‘Akkor miért nem hittetek neki?’ Ha pedig azt mondjuk: ‘az emberektől’, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.« ²⁷Azt felelték tehát Jézusnak: »Nem tudjuk.« Erre ő azt mondta nekik: »Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.«
²⁸»Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: ‘Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!’ ²⁹Az így válaszolt: ‘Nem akarok’, de később meggondolta magát és kiment. ³⁰Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: ‘Igenis, Uram!’ De nem ment ki. ³¹A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?« Azt felelték: »Az első.« Erre Jézus azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. ³²Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.
³³Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. ^{(Iz 5,1-2) 34}Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését. ³⁵A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. ³⁷Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ‘A fiamat majd tiszteletben tartják.’ ³⁸De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ‘Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.’ ³⁹Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték. ⁴⁰Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?« ⁴¹Azt felelték neki: »A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.«

⁴²Jézus ekkor azt mondta nekik: »Sohasem olvastátok az Írásokban:
‘A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett;
az Úr tette azzá,
és ez csodálatos a mi szemünkben’?

⁴³Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit. ⁴⁴Aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt szét fogja zúzni.«
⁴⁵Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél. ⁴⁶Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt.
22 ¹Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: ²»Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. ³Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. ⁴Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’ ⁵De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, ⁶a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
⁷Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. ⁸Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’ ¹⁰A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.
¹¹Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. ¹²Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit. ¹³Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’ ¹⁴Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«
¹⁵Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. ¹⁶Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. ¹⁷Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« ¹⁸Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! ¹⁹Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. ²⁰Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« ²¹Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« ²²Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.
²³Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: ²⁴»Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’. ^{(MTörv 25,5k; Ter 38,8) 25}Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére. ²⁶Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét. ²⁷Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is. ²⁸A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.« ²⁹Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. ³⁰A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. ³¹Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek: ³²‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.« ^{(Kiv 3,6}<fs) 33}Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.
³⁴Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, ³⁵és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: ³⁶»Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« ³⁷Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’. ^{(MTörv 6,5) 38}Ez a legnagyobb, az első parancs. ³⁹A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’. ^{(Lev 19,18) 40}Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket: ⁴²»Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.« ⁴³Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:

⁴⁴‘Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.

⁴⁵Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«
⁴⁶Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.
23 ¹Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: ²»Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. ³Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg – de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. ⁴Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem hajlandók megmozdítani azokat. ⁵Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. ⁶Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, ⁷a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. ⁸Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. ⁹Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ¹⁰Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. ¹¹Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok. ¹²Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
¹³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni.
^{14 15}Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek.
¹⁶Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: ‘Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.’ ¹⁷Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? ¹⁸És azt mondjátok: ‘Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.’ ¹⁹Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? ²⁰Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. ²¹S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. ²²Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.
²³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. ²⁴Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.
²⁵Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. ²⁶Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!
²⁷Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. ²⁸Így ti is kívülről ugyan igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
²⁹Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírjait, ³⁰s azt mondjátok: ‘Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében.’ ³¹De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, akik a prófétákat megölték. ³²Ti is betöltitek atyáitok mértékét! ³³Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől? ³⁴Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük egyeseket megöltök majd és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban és üldöztök városról-városra. ³⁵Így rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. ³⁶Bizony, mondom nektek: rászáll mindez erre a nemzedékre.
³⁷Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! ³⁸Íme, elhagyott puszta lesz a házatok! ^{(Zsolt 69,26}<fs) 39}Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól, amíg azt nem mondjátok: ‘Áldott, aki az Úr nevében jön!’« ^{(Zsolt 118,26}<br)}

KNB SZIT STL BD RUF KG