Keresés a Bibliában

21 1És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, (Mát,21 5. 11.) 2És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. (Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19) 3És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. (Mát 26,18) 4Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: (Luk 17,23.24) 5Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. (Ésa 62,11; Zak 9,9) 6A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 7Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. (Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14) 8A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. (2Kir 9,13) 9Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! (Zsolt 118,25.26) 10És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? (Mát 11,14;1Kir 19,2-20) 11A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. (Mát 17,14-21; Luk 9,37-42) 12És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 13És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa 56,7;Jer 7,11) 14És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 15A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, 16És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? (Zsolt 8,3) 17És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel. (Luk 17,35.36) 18Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. (Ján 2,19-21) 19És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. (Luk 13,6) 20És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? (Mát 27,12) 21Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; (Mát 17,20) 22És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. (Luk 12,42-46) 23És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat? (Márk 11,27-33; Luk 20,1-8; Ján 2,18) 24Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Mát 25,21.23) 25A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? (Préd 8,11) 26Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. (Mát 14,5) 27És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Mát 17,22.23; Luk 9,43-45) 28De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. (Mát 8,12) 29Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. (Luk 12,35.36; Jel 19,7) 30A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. (Mát 7,21) 31E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. (Luk 18,14) 32Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki. (Luk 7,29) 33Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. (Ésa 5,1.2; Márk 12,1-12; Luk 20,9-19;Mát 25,14) 34Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. (Luk 23,1; Ján 18,31.32) 35És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. (Mát 26,16) 36Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. 37Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. (Csel 1,18.2Sám;17,23) 38De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. (Márk 12,41) 39És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. (Luk 13,25.27) 40Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? (Mát 7,23) 41Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. (Mát 24,42) 42Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. (Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8) 43Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. (Róm 12,6) 44És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Dán 2,34.35.44.45) 45És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. (Mát,21 44. 46.) 46És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát. (Ján 19,9) 22 1És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: (Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1) 2Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. (Luk 14,16-24) 3És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. (Mát,22 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.) 4Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. (Ján 11,47.48) 5De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; (Mát,22 21.) 6A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. (1Móz 1,27) 8Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. (1Móz 2,24) 9Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. (Mát 13,47.21.43) 10És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. (5Móz 21,6) 11Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. (Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26) 12És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. (Mát 8,12) 13Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 14Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Róm 14,10) 15Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26) 16És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. (Márk 3,6) 17Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? (Ésa 58,7) 18Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? (Márk 15,21; Luk 23,26) 19Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. (Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 20És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? (Zsolt 69,22) 21Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. (Róm 13,7) 22És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének. (Péld 19,17; Zsid 2,11) 23Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, (Márk 12,18-27; Luk 20,27-40;Csel 23,6.8) 24Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. (5Móz 25,5.6) 25Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; (Zsolt 22,8) 26Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. (Mát 26,61; Ján 2,19) 27Legutoljára pedig az asszony is meghala. 28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. (Ján 5,29) 29Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. (Zsolt 22,9) 30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: (Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30) 32Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. (2Móz 3,6) 33És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán. (Mát 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34) 34A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; (Zsolt 69,22) 35És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: (Márk 12,28-31) 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? (Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30) 37Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (5Móz 6,5) 38Ez az első és nagy parancsolat. 39A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (3Móz 19,18) 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14) 41Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, (Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25) 42Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 43Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: (Ján 11,57;Zak 11,12) 44Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. (Zsolt 110,1; Mát 26,64) 45Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? (Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20) 46És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni. (Ésa 53,9) 23 1Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, (Márk 12,38-40; Luk 11,39-52;20,45-47) 2Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: (Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26) 3Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. (Malak 2,7.8) 4Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni. (Luk 11,46) 5Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; (2Móz 13,9.4Móz;15,38-39.5Móz;11,13-22; Mát 6,1) 6És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést. (Márk 12,38.40; Luk 11,43) 7És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester! (Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18) 8Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. (1Kor 11,23-25) 9Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. (Csel 1,10) 10Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 11Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. (Mát 20,26.27) 12Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. (Péld 29,23; Jób 22,29; Ésa 21,31; Luk 14,11;18,14.1Pét;5,5) 13De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be. (Luk 11,52) 14Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek. (Márk 12,40; Luk 20,47) 15Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. 16Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az. (Mát 15,14) 17Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat? (Mát,23 56.) 18És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az. (Márk 14,32-42; Luk 22,39-46; Ján 18,1.2) 19Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot? (2Móz 29,37) 20A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak. (Ján 12,27) 21És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik. (Zsid 5,8;Ján 18,11) 22És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül. (Mát 5,34) 23Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. (3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8) 24Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek. (Mát 11,27; Eféz 1,20-22) 25Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel. (Luk 11,39) 26Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen. (2Kor 12,8) 27Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. (Csel 23,3) 28Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel. (Malak 3,1; Mát 11,10) 29Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. (Luk 11,47) 30És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. (Mát 17,20;21,24; Luk 17,6) 31Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat. (Luk 11,48; Csel 7,52) 32Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét! (Mát 5,23) 33Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését? (Mát 3,7) 34Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök. (Mát 13,52) 35Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek. (2Krón 24,20.21;1Móz 4,8) 36Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre. 37Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. (Luk 13,34.35) 38Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok. (1Kir 9,7.8; Luk 13,35) 39Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! (Luk 13,35;Mát 21,9; Zsolt 118,26)

KNB SZIT STL BD RUF KG