A szenvedés előtti napok

Jézus bevonul Jeruzsálembe.

21 ¹Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt ²ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide. ³Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi.” ⁴Így kellett
teljesülnie a próféta jövendölésének: ⁵„Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, királyod vonul be hozzád,
szerényen, szamárháton,
teherhordó állat csikaján.” ⁶A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta. ⁷Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült. ⁸Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták. ⁹Az előtte járó
s utána tóduló tömeg így kiáltozott:
„Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!” ¹⁰Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” – kérdezték. ¹¹„Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.

A templom megtisztítása.

¹²Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. ¹³„Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” ¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket. ¹⁵Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: „Hozsanna Dávid fiának!” – méltatlankodtak és odaszóltak neki: ¹⁶Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?” ¹⁷Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.

A terméketlen fügefa.

¹⁸Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett. ¹⁹Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa tüstént elszáradt. ²⁰Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?” ²¹„Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe! – úgy lesz. ²²Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok.”

Honnan van Jézus hatalma.

²³Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. ²⁴Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? ²⁵A mennyből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? ²⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” ²⁷Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte ő.

Példabeszéd az engedetlen testvérekről.

²⁸„Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe. ²⁹Megyek uram, felelte, de nem ment ki. ³⁰Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment. ³¹Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” „A második”, válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában. ³²Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.”

Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.

³³Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire). ³⁴Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést. ³⁵Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak. ³⁷Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. ³⁸A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége. ³⁹Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték. ⁴⁰Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?” ⁴¹„A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” ⁴²Jézus így szólt hozzájuk:
„Sohasem olvastátok az Írásban:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.
Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett. ⁴³Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét. ⁴⁴Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.” ⁴⁵E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó. ⁴⁶Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.

Példabeszéd a királyi menyegzőről.

22 ¹Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk: ²„Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. ³Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni. ⁴Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzőre! ⁵De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után. ⁶Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sőt meg is ölték őket. ⁷Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette. ⁸Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá. ⁹Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre. ¹⁰A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. ¹¹Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában. ¹²Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott. ¹³Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ¹⁴Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Szabad-e adót fizetni a császárnak?

¹⁵A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni. ¹⁶Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal. „Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet. ¹⁷Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” ¹⁸Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? ¹⁹Mutassátok az adópénzt!” Azok odanyújtottak egy dénárt. ²⁰„Kinek a képe és fölirata ez?” – kérdezte Jézus. „A császáré” – felelték. ²¹Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” ²²Ennek hallatára annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak.

A föltámadás kérdése.

²³Aznap még szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást. ²⁴A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. ²⁵Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta. ²⁶Ugyanaz történt a másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig. ²⁷Végül meghalt az asszony is. ²⁸A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát. ³⁰A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. ³¹A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: ³²én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és
Jákob Istene. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” ³³Mikor a nép ezt hallotta, elámult tanításán.

A főparancs.

³⁴Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyűltek. ³⁵Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult hozzá: ³⁶„Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?” ³⁷Jézus így felelt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ³⁸Ez a legfőbb: az első parancs. ³⁹A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. ⁴⁰E két parancson függ az egész törvény és a próféták.”

Dávid fia.

⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, ⁴²Jézus ezt a kérdést vetette föl nekik: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávidé” – felelték. ⁴³Ő tovább kérdezte:
„Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának őt, hiszen azt mondja: ⁴⁴Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet
míg lábod alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet. ⁴⁵Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?” ⁴⁶Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni őt.

Jaj nektek, farizeusok!

23 ¹Akkor Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: ²„Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. ³Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik. ⁴Elviselhetetlen nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. ⁵Minden tettükkel arra törekszenek, hogy föltűnjenek az emberek előtt. Szélesre szabják imaszíjukat és hosszabbra eresztik köntösük bojtjait. ⁶Szívesen foglalják el a főhelyeket a lakomákon és az első székeket a zsinagógákban, ⁷és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik és rabbinak szólítják őket az emberek. ⁸Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ⁹Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ¹⁰Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus. ¹¹A legnagyobb köztetek legyen a szolgátok. ¹²Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják. ¹³Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s az oda igyekvőket sem hagyjátok bejutni. ¹⁴(Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Nagyokat imádkozva fölélitek az özvegyek házait. Ezért súlyosabb ítélet vár rátok.) ¹⁵Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy csak egy embert is zsidóvá tegyetek, s ha azzá lett, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. ¹⁶Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára esküszik, az kötelezi. ¹⁷Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany-e vagy a templom, mely megszenteli az aranyat? ¹⁸Továbbá: ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi. ¹⁹Ti vakok! Hát mi több, az ajándék-e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot? ²⁰Aki tehát az oltárra esküszik, esküszik rá és mindarra, ami rajta van. ²¹Aki a templomra esküszik, esküszik rá és a benne lakóra. ²²Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és magára a trónon ülőre. ²³Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tizedet adtok mentából, ánizsból és köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. ²⁴Ti vak vezetők! Kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. ²⁵Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele. ²⁶Te vak farizeus! Tisztítsd ki előbb a pohár és a tál belsejét, akkor majd külseje is tiszta lesz. ²⁷Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. ²⁸Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. ²⁹Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit fölékesítitek ³⁰és azt mondjátok: ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében. ³¹Ezzel magatok is megvalljátok, hogy próféták gyilkosainak fiai vagytok. ³²Töltsétek csak be ti is atyáitok mértékét. ³³Kígyók, viperák fajzata! Hogyan is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet? ³⁴Ezért küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Némelyeket közülük megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógákban és városról városra üldöztök. ³⁵Így rátok száll minden földön kiontott igaz vér, az igaz Ábel vérétől, Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. ³⁶Bizony mondom nektek: mindez eljön erre a nemzedékre.

Jaj neked, Jeruzsálem!

³⁷Jeruzsálem! Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, megkövezed a hozzád küldötteket! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit – de ti nem akartátok. ³⁸Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. ³⁹Mondom nektek, nem láttok engem mostantól mindaddig, amíg így nem kiáltotok: Áldott, ki az Úr nevében jön!”

KNB SZIT STL BD RUF KG