21 ¹Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, ²és ezt mondta nekik:
„Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! ³Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” ⁴Mindez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: ⁵Mondjátok meg Sion leányának:
„Íme, királyod jön hozzád szelíden és szamáron ülve, igavonó állaton és csikaján.”
⁶A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik. ⁷Odavezették a szamarat csikajával együtt, rájuk terítették köpenyüket, Jézus pedig rájuk ült.
⁸A sokaság legnagyobb része az útra terítette köpenyét, mások ágakat vágtak a fákról, és az útra szórták. ⁹Az előtte és utána haladó tömeg pedig ezt kiáltozta: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!
¹⁰Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” ¹¹A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
¹²Azután bement Jézus a Templomba, és kiűzte mindazokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, ¹³és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
¹⁴Vakok és bénák jöttek hozzá a Templomba, és meggyógyította őket. ¹⁵Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amiket tett, és a gyermekeket, akik a Templomban ezt kiáltozták: „Hozsanna Dávid fiának!” –, haragra lobbantak. ¹⁶Így szóltak hozzá:
– Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik:
– Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak?
¹⁷Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
¹⁸Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. ¹⁹Észrevett egy fügefát az út szélén. Odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá:
– Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!
A fügefa hirtelen elszáradt. ²⁰Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak:
– Hogyhogy ilyen hirtelen elszáradt a fügefa?
²¹Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok:
„Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. ²²És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
²³Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták:
– Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?
²⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. ²⁵Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől?
Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« ²⁶Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” ²⁷Ezt felelték Jézusnak:
– Nem tudjuk.
Erre így válaszolt nekik:
– Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. ²⁸De mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: „Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!” ²⁹Az így felelt: „Nem akarok.” Később azonban megbánta, és kiment. ³⁰Odament a másikhoz, és annak is ugyanezt mondta. Az így felelt: „Megyek, uram” –, de nem ment. ³¹A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát?
– Az első – felelték.
Jézus erre ezt mondja nekik:
– Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. ³²Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki.
³³Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott és őrtornyot állított benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. ³⁴Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. ³⁵A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. ³⁶Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. ³⁷Végül a fiát küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat majd tiszteletben tartják.” ³⁸De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!” ³⁹Megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. ⁴⁰Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?
⁴¹Ezt felelték neki:
– A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében.
⁴²Ezt mondta nekik:
– Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. ⁴³Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét. ⁴⁴[[Aki erre a kőre esik, összezúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.]]
⁴⁵Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. ⁴⁶Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
22 ¹Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
²– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. ³Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. ⁴Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«” ⁵De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után. ⁶A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket. ⁷Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. ⁸Akkor ezt mondta szolgáinak:
„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” ¹⁰A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
¹¹Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. ¹²Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott. ¹³Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.” ¹⁴Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
¹⁵Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak arról, hogy miként állítsanak neki csapdát a saját szavaival. ¹⁶Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek véleményét. ¹⁷Mondd meg hát nekünk, hogy gondolod: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?
¹⁸Jézus felismerve gonoszságukat így szólt:
– Miért akartok tőrbe csalni, képmutatók? ¹⁹Mutassatok egy adópénzt!
Odavittek neki egy dénárt. ²⁰Ezt mondja:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
²¹– A császáré – felelték. Akkor ezt mondta nekik:
– Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
²²Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak. Otthagyták, és eltávoztak.
²³Aznap odamentek hozzá a szadduceusok is – akik azt állítják, hogy nincs feltámadás –, és megkérdezték:
– ²⁴Mester! Mózes azt mondta, ha valaki gyermektelenül hal meg, akkor testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének. ²⁵Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. ²⁶Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. ²⁷Végül meghalt az asszony is. ²⁸A feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?
²⁹Jézus így válaszolt nekik:
– Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. ³⁰A feltámadáskor ugyanis nem nősülnek, és nem mennek férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. ³¹A halottak feltámadásáról nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: ³²Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.
³³Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
³⁴Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. ³⁵Egyikük – egy törvénytudó – próbára akarta tenni, és megkérdezte tőle:
– ³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben?
³⁷Ezt mondta neki:
– Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! ³⁸Ez az első, a nagy parancsolat. ³⁹A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! ⁴⁰E két parancsolattól függ az egész Törvény és a próféták.
⁴¹Mivel együtt voltak a farizeusok, Jézus megkérdezte tőlük:
– ⁴²Mi a véleményetek a Messiásról? Kinek a fia? Ezt mondják:
– Dávidé.
⁴³Ezt mondja nekik:
– Akkor Dávid hogyan nevezheti a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: ⁴⁴Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” ⁴⁵Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?
⁴⁶Senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva megkérdezni sem merte többé senki.
23 ¹Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz:
– ²Az írástudók és farizeusok elfoglalták Mózes székét. ³Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert beszélnek, de nem cselekszenek. ⁴Súlyos és nyomasztó terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. ⁵Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek. Megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk szegélyét. ⁶A lakomákon az asztalfőn, a zsinagógákban a fő helyeken szeretnek ülni. ⁷Szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.
⁸Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! ⁹Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van! ¹⁰Ne hívassátok magatokat tanítónak se, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. ¹¹Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a szolgátok! ¹²Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
¹³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt! Ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. [ ¹⁴[]
¹⁵Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt prozelitává tegyetek, és ha az lesz, a gyehenna fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál.
¹⁶Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok:
„Ha valaki a szentélyre esküszik, az semmi, de ha valaki a szentély aranyára esküszik, azt köti az eskü.” ¹⁷Bolondok és vakok! Mi nagyobb: az arany vagy a szentély, amely megszenteli az aranyat? ¹⁸Ezt is mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta lévő ajándékra esküszik, azt köti az eskü.” ¹⁹Ti vakok, mi nagyobb: az ajándék vagy az oltár, ami megszenteli az ajándékot? ²⁰Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. ²¹Aki pedig a szentélyre esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik. ²²Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra is, aki azon ül.
²³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok, ami a Törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni. ²⁴Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek.
²⁵Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak harácsolással és mértéktelenséggel. ²⁶Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!
²⁷Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlóak vagytok a meszelt sírokhoz, melyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. ²⁸Ugyanígy ti is kívülről igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.
²⁹Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírjait, ³⁰és ezt mondjátok: „Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában.” ³¹Így tanúsítjátok – magatok ellen –, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. ³²Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! ³³Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?
³⁴Ezért íme, én küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Egyeseket közülük majd megöltök és keresztre feszítetek, másokat zsinagógáitokban megkorbácsoltok, és városról városra üldöztök, ³⁵hogy rátok szálljon minden igaz vér, amit kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a szentély és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. ³⁶Bizony, mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre.
³⁷Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! ³⁸Íme, elhagyottá lesz házatok. ³⁹Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!

KNB SZIT STL BD RUF KG