⁶Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, ⁷odajött hozzá egy asszony, akinél egy alabástromedényben drága kenet volt, és ráöntötte Jézus fejére, aki már helyet foglalt az asztalnál. ⁸Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak:
– Mire való ez a pazarlás? ⁹Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek juttatni.
¹⁰Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik:
– Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. ¹¹Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. ¹³Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.

KNB SZIT STL BD RUF KG

12 ¹Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. ²Ott vacsorát készítettek a tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.
³Mária ekkor elővett egy font vegyítetlen, nagyon drága nárduskenetet, és megkente Jézus lábát, a hajával pedig megtörölte. A ház megtelt a kenet illatával. ⁴Tanítványai közül az egyik, a Karióti Júdás, aki arra készült, hogy elárulja, így szólt:
– ⁵Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, amit a szegényeknek lehetett volna adni?
⁶De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála lévő erszényből elszedegette, amit beletettek. ⁷Jézus erre így szólt:
– Hagyd! A temetésem napjára szánta. ⁸Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek!

KNB SZIT STL BD RUF KG