6Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,
7odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ő az asztalnál ült.
8Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: »Mire jó ez a pazarlás?
9Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.«
10Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: »Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
11Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.
12Amikor ő kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette.
13Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.«
12
1Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott a halálból.
2Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál.
3Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával.
4Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt:
5»Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?«
6Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta.
7Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára teljesítse azt.
8Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.«