Keresés a Bibliában

26 1Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, így szólt tanítványaihoz: 2„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét ünnepe lesz, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.”
3Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, 4és megállapodtak abban, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. 5De ezt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép körében!”
6Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, 7odajött hozzá egy asszony, akinél egy alabástromedényben drága kenet volt, és ráöntötte Jézus fejére, aki már helyet foglalt az asztalnál. 8Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak:
– Mire való ez a pazarlás? 9Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek juttatni.
10Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik:
– Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. 12Amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. 13Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
14Akkor a Tizenkettő közül egy, akit Karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15és így szólt: „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom őt nektek?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 16Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa.
17A kovásztalan kenyér ünnepének első napján odajöttek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:
– Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el neked?
18Ő ezt mondta:
– Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: „A Mester üzeni: »Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.«”
19A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus megparancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
20Amikor este lett, asztalhoz telepedett a Tizenkettővel. 21Evés közben így szólt:
– Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem.
22Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték:
– Csak nem én, Uram?
23Így válaszolt:
– Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. 24Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
25Júdás, az áruló, így szólt:
– Csak nem én, Mester?
– Te mondtad – felelte neki.
26Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt:
– Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
27Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta:
– Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, a szövetség vére, ami sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! 29De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.
30Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 31Akkor így szólt hozzájuk Jézus:
– Mindnyájan megrendültök hitetekben miattam ezen az éjszakán. Meg van írva ugyanis: Megverem a pásztort, s a nyáj juhai szétszóródnak. 32De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
33Ekkor Péter így szólt hozzá:
– Ha mindenki megrendül is hitében miattad, én soha meg nem rendülök.
34Jézus ezt mondta neki:
– Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
35Péter így szól:
– Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg.
A többi tanítvány ugyanígy beszélt.
36Akkor elment velük Jézus egy helyre, amit Getszemáninak hívtak, és így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
37Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38Akkor így szólt hozzájuk:
– Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!
39Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott:
– Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
40Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez:
– Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? 41Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
42Másodszor is elment, és így imádkozott:
– Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!
43Amikor visszajött, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45Akkor odament a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk:
– Aludjatok tovább, és pihenjetek! Íme, eljött az óra, amikor az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki kiszolgáltat engem.
47Még beszélt, amikor íme, megjött Júdás, egy a Tizenkettő közül. Nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48Az áruló ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Őt fogjátok el!” 49Nyomban Jézushoz ment, és így szólt:
– Üdv, Mester! – és megcsókolta.
50Jézus ezt mondta neki:
– Barátom, tudom, miért jöttél.
Akkor odamentek, kezet vetettek rá, és elfogták. 51Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 52Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Tedd vissza kardod a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek. 53Vagy azt gondolod, nem kérhetném Atyámat, hogy most azonnal adjon mellém tizenkét légió angyalnál is többet? 54De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
55Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz:
– Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap a Templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. 56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.
Akkor a tanítványok mind elhagyták, és elfutottak.
57Akik elfogták Jézust, elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. 58Péter távolról követte egészen a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. 59A főpapok pedig az egész szanhedrinnel együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák, 60de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, 61és így szóltak:
– Ez azt mondta: „Le tudom rombolni Isten szentélyét, és három nap alatt fel tudom építeni.”
62A főpap felállt, és így szólt hozzá:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
63Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki:
– Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia!
64Jézus ekkor így felelt:
– Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin.
65A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt:
– Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. 66Mi a véleményetek?
Azok így feleltek:
– Méltó a halálra!
67Azután szembeköpték, ököllel ütötték, mások meg pofozták, 68és ezt mondták:
– Messiás, prófétálj, ki ütött meg!
69Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt:
– Te is a galileai Jézussal voltál.
70Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta:
– Nem tudom, mit beszélsz.
71Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott lévőknek:
– Ez a Názáreti Jézussal volt.
72Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel:
– Nem ismerem azt az embert.
73Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez:
– Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja.
74Akkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert!
És nyomban megszólalt a kakas. 75Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF