Keresés a Bibliában

12 1Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. 2Ott vacsorát készítettek a tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.
3Mária ekkor elővett egy font vegyítetlen, nagyon drága nárduskenetet, és megkente Jézus lábát, a hajával pedig megtörölte. A ház megtelt a kenet illatával. 4Tanítványai közül az egyik, a Karióti Júdás, aki arra készült, hogy elárulja, így szólt:
5Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, amit a szegényeknek lehetett volna adni?
6De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála lévő erszényből elszedegette, amit beletettek. 7Jézus erre így szólt:
– Hagyd! A temetésem napjára szánta. 8Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek!
9A zsidók közül nagyon sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek. Nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. 10A főpapok akkor elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
12Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe tart, 13pálmaágakat fogtak, elébe mentek, és így kiáltottak:
Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!
14Jézus talált egy szamárcsikót, felült rá, ahogy meg van írva: 15Ne félj, Sion leánya! Íme, szamárcsikón ülve jön királyod!
16Tanítványai akkor nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt tették vele.
17A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halálból, most tanúságot tett mellette. 18Elébe is azért ment a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelet tette. 19A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz:
– Látjátok, hogy semmit sem értek el: íme, őt követi a világ!
20Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. 21Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá:
– Uram, Jézust szeretnénk látni.
22Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. 23Jézus így válaszolt nekik:
– Eljött az óra, amikor megdicsőíttetik az Emberfia. 24Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz. 25Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt; aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon, örök életre őrzi meg azt. 26Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
27Most megrendült a lelkem, és nem tudom, mit mondjak. Atyám, vezess engem az üdvösség re ettől az órától fogva! Bizony, éppen ezért jutottam el eddig az óráig! 28Atyám, dicsőítsd meg Neved!
Erre hang hallatszott az égből:
– Már megdicsőítettem, és még meg is fogom dicsőíteni.
29A körülöttük álló sokaság hallotta ezt. Azt mondogatták, hogy mennydörgés volt; mások viszont így szóltak: „Egy angyal szólt hozzá.”
30Jézus így válaszolt:
– Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem értetek. 31Most van az ítélet e világ fölött, most vetik ki e világ fejedelmét. 32Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert.
33Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
34A sokaság így válaszolt neki:
– Mi úgy tanultuk a Törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad. Hogyan mondhatod hát: „Az Emberfiát fel kell hogy emeljék?” Ki ez az Emberfia?
35Jézus ezt mondta nekik:
– Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, nehogy a sötétség hatalmába kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
Ezeket hirdette Jézus, majd eltávozott, és elrejtőzött előlük.
37Noha ennyi jelet tett előttük, mégsem hittek benne, 38hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, amely így hangzik: Uram, ki hitt az általunk hirdetett szónak, és az Úr ereje kinek lett nyilvánvaló?
39Azért nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: 40„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és ne térjenek meg, és meg ne gyógyítsam őket.” 41Ezt mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla beszélt. 42Mindazonáltal még a vezetők közül is sokan hinni kezdtek benne, de a farizeusok miatt nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából. 43Jobban szerették ugyanis az emberektől nyert dicsőséget, mint Isten dicsőségét.
44Jézus kiáltva hirdette:
– Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem Abban, aki küldött engem; 45és aki engem lát, az látja Azt, aki küldött engem. 46Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. 47Ha valaki hallja az én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem én ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem. 48Aki engem elutasít, és nem fogadja be az én szavaimat, annak van ítélőbírája: a szó, amelyet hirdettem, az ítéli meg az utolsó napon, 49mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit kell mondanom és hirdetnem. 50És én tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én hirdetek, úgy hirdetem, ahogy az Atya mondta nekem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF