33Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott és őrtornyot állított benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.
34Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.
35A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük.
36Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is.
37Végül a fiát küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat majd tiszteletben tartják.”
38De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!”
39Megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.
40Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?
41Ezt felelték neki:
– A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében.
42Ezt mondta nekik:
– Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben.
43Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét.
44[[Aki erre a kőre esik, összezúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.]]
45Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
46Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
Jegyzetek
21,44 A [[]] az NA28-ban arra utal, hogy a szöveg gondozói a verset későbbi betoldásnak tartják, de mivel korai szövegtanúkban is megtalálható, benne hagyták.
9Azután ezt a példázatot mondta a népnek:
– Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta, majd hosszú időre elutazott.
10Amikor eljött az ideje, elküldött a bérlőkhöz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a bérlők megverték, és üres kézzel küldték vissza.
11Azután egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, kigúnyolták, és üres kézzel küldték vissza.
12Egy harmadikat is küldött. Ezt véresre verték és kidobták.
13Akkor így szólt a szőlő ura: „Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán tiszteletben tartják.”
14De mikor a bérlők meglátták, így tanakodtak: „Ez az örökös! Öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!”
15Kidobták a szőlőből, és megölték. Vajon most mit tesz velük a szőlő ura?
16Eljön és elpusztítja ezeket a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja.
Amikor ezt meghallották, így szóltak:
– Ettől Isten mentsen!
17Ő azonban végigmérte őket, és ezt mondta:
– Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkő lett?
18Aki erre a kőre zuhan, összezúzza magát; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.
19Az írástudók és a főpapok már abban az órában kezet akartak emelni rá, mert megértették, hogy róluk mondta a példázatot, de féltek a néptől.