Keresés a Bibliában

21 1Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, 2és ezt mondta nekik:
„Menjetek a következő faluba, és ott majd mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikajával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám! 3Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” 4Mindez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: 5Mondjátok meg Sion leányának:
„Íme, királyod jön hozzád szelíden és szamáron ülve, igavonó állaton és csikaján.”

6A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik. 7Odavezették a szamarat csikajával együtt, rájuk terítették köpenyüket, Jézus pedig rájuk ült.
8A sokaság legnagyobb része az útra terítette köpenyét, mások ágakat vágtak a fákról, és az útra szórták. 9Az előtte és utána haladó tömeg pedig ezt kiáltozta: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!
10Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” 11A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
12Azután bement Jézus a Templomba, és kiűzte mindazokat, akik a Templomban árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, 13és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat az imádság házának hívják majd, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
14Vakok és bénák jöttek hozzá a Templomba, és meggyógyította őket. 15Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amiket tett, és a gyermekeket, akik a Templomban ezt kiáltozták: „Hozsanna Dávid fiának!” –, haragra lobbantak. 16Így szóltak hozzá:
– Hallod, mit mondanak ezek? Jézus ezt mondja nekik:
– Igen. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet magadnak?
17Erre otthagyta őket. Kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
18Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. 19Észrevett egy fügefát az út szélén. Odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá:
– Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!
A fügefa hirtelen elszáradt. 20Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak:
– Hogyhogy ilyen hirtelen elszáradt a fügefa?
21Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok:
„Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!” –, az is megtörténik. 22És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
23Azután bement a Templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és ezt mondták:
– Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?
24Jézus így válaszolt nekik:
– Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 25Honnan volt János keresztsége? A mennyből, vagy az emberektől?
Így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?« 26Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” 27Ezt felelték Jézusnak:
– Nem tudjuk.
Erre így válaszolt nekik:
– Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 28De mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: „Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!” 29Az így felelt: „Nem akarok.” Később azonban megbánta, és kiment. 30Odament a másikhoz, és annak is ugyanezt mondta. Az így felelt: „Megyek, uram” –, de nem ment. 31A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát?
– Az első – felelték.
Jézus erre ezt mondja nekik:
– Bizony, mondom nektek, a vámszedők és az utcalányok megelőznek titeket Isten országában. 32Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki. A vámszedők és az utcalányok viszont hittek neki. Ti azonban, bár láttátok ezt, még később sem tartottatok bűnbánatot, hogy higgyetek neki.
33Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott és őrtornyot állított benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 34Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 35A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37Végül a fiát küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat majd tiszteletben tartják.” 38De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!” 39Megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?
41Ezt felelték neki:
– A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében.
42Ezt mondta nekik:
– Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben. 43Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét. 44[[Aki erre a kőre esik, összezúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.]]
45Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

21,7 Az evangélium szövegének másolói számára több fontos kézirat tanúsága szerint problémát jelentett a többes szám. Nem is arról van szó, hogy az evangélistát elhagyta volna valóságábrázoló józansága. Máté Jézus sorsának valamennyi epizódjában az Írásokban olvasható ígéretek beteljesedését ünnepli. Itt is erről van szó. A próféta ígéretéből az evangélista látásmódja szerint „egyetlen ióta vagy egyetlen vessző sem vész el”. Ezért olvassa a Zakariás könyvéből idézett gondolatritmus szinonimáit a szituációra vonatkozó konkrét utalás gyanánt.

21,44 A [[]] az NA28-ban arra utal, hogy a szöveg gondozói a verset későbbi betoldásnak tartják, de mivel korai szövegtanúkban is megtalálható, benne hagyták.

Előző fejezet Következő fejezet