17 ¹Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
²Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! ⁴És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
⁵Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
⁶Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
⁷Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? ⁸Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? ⁹Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? ¹⁰Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
¹¹Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. ¹²Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, ¹³és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
¹⁴Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. ¹⁵Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. ¹⁶Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. ¹⁷Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? ¹⁸Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
– ¹⁹Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
²⁰Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. ²¹Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
²²A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. ²³Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! ²⁴Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. ²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. ²⁶Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. ²⁷Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. ²⁸Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; ²⁹de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. ³⁰Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. ³¹Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! ³²Gondoljatok Lót feleségére! ³³Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. ³⁴Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. ³⁵Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ ³⁶[]
³⁷– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.
18 ¹Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. ²Ezt mondta:
– Az egyik városban volt egy bíró. Istentől nem félt, az emberektől nem tartott. ³Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki újra meg újra elment hozzá, s ezt mondta neki: „Szolgáltass nekem igazságot vádlómmal szemben!” ⁴Sokáig nem volt rá hajlandó, de azután ezt mondta magában: „Ha Istentől nem félek is, és az emberektől nem tartok, ⁵mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy örökké idejárjon, és zaklasson.”
⁶Az Úr így szólt:
– Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?! ⁷Hát Isten vajon nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán várakoztatja őket? ⁸Mondom nektek, késedelem nélkül igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál hitet a földön?
⁹Némely elbizakodott embernek, aki magát igaznak tartotta, a többieket pedig megvetette, ezt a példázatot mondta:
– ¹⁰Két ember ment fel a Templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus, a másik egy vámos. ¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: harácsoló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámos is. ¹²Kétszer egy héten böjtölök, s tizedet adok mindenből, amit szerzek.” ¹³A vámos pedig távol állt, még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve így beszélt: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” ¹⁴Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, a másik nem. Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
¹⁵Csecsemőket is vittek hozzá, hogy érintse meg őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, durván rájuk szóltak. ¹⁶Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt:
– Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten országa! ¹⁷Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen nem megy be oda.
¹⁸Akkor egy elöljáró megkérdezte tőle:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy részem legyen az örök életben?
¹⁹Jézus ezt mondta neki:
– Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak Isten. ²⁰Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!
– ²¹Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva – válaszolta.
²²Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá:
– Egyvalami hiányzik belőled. Add el minden vagyonod, aztán oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben! Azután jöjj, és kövess engem!
²³Amikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. ²⁴Jézus ennek láttán így szólt:
– Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akiknek vagyonuk van! ²⁵Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.
²⁶Akik ezt hallották, így szóltak:
– Akkor ki üdvözülhet?
– ²⁷Ami az embereknek lehetetlen, az lehetséges Istennek – válaszolta.
²⁸Ekkor Péter így szólt:
– Íme, mi mindenünket elhagytunk, és követtünk téged.
²⁹Ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét vagy testvéreit vagy szüleit vagy gyermekeit Isten országáért, ³⁰hogy ne kapná vissza sokszorosát már most, a jövendő világban pedig az örök életet.
³¹Azután maga mellé vette a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak: ³²a pogányok kezére kerül, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, ³³és miután megkorbácsolták, megölik, de harmadnapon feltámad.
³⁴Ők azonban semmit sem fogtak fel ebből. E beszéd rejtély maradt előttük, és nem értették meg, amit mondott.
³⁵Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult. ³⁶A vak ember hallotta, hogy nagy tömeg halad el mellette. Kérdezősködött, hogy mi történik. ³⁷Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. ³⁸Ekkor így kiáltott:
– Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
³⁹Akik elöl mentek, ráförmedtek, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott:
– Dávid fia, könyörülj rajtam!
⁴⁰Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
– ⁴¹Mit akarsz, mit tegyek érted?
– Uram, hogy újra lássak! – válaszolta.
⁴²Jézus ezt mondta neki:
– Láss újra! Hited megmentett téged.
⁴³Nyomban újra látott, és Istent dicsőítve követte őt. Ennek láttán az egész nép dicsőítette Istent.
19 ¹Ezután Jerikón haladt át. ²Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. ³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén nem láthatta a tömegtől. ⁴Előrefutott hát, és felmászott egy szikomorfára, hogy lássa, ugyanis arra kellett elmennie. ⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:
– Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!
⁶Sietve lement, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak:
– Bűnös embernél szállt meg.
⁸Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:
– Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, a négyszeresét adom neki vissza.
⁹Jézus ezt mondta neki:
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. ¹⁰Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.
¹¹Mivel hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni. ¹²Így szólt tehát:
– Egy nemesember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. ¹³Hívatta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz minát. Azt mondta nekik: „Forgassátok ezt a pénzt, amíg vissza nem jövök!” ¹⁴Honfitársai azonban gyűlölték, ezért küldöttséget menesztettek a nyomába: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” ¹⁵Amikor azonban megszerezte a királyi méltóságot, visszatért, s magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mekkora nyereséget szereztek. ¹⁶Jött az első, és így szólt: „Uram, minád tíz minát szerzett.” ¹⁷Erre így szólt: „Jól van, derék szolgám. Mivel megbízható voltál egy csekélységben, legyen hatalmad tíz város fölött.” ¹⁸Jött a második, és így szólt: „Uram, minád öt minát szerzett.” ¹⁹Ehhez így szólt: „Uralkodj te is öt városon!” ²⁰Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a minád. Kendőbe kötve őriztem. ²¹Féltem ugyanis tőled, mivel szigorú ember vagy: azt is felveszed, amit be nem fektettél, és learatod, amit nem vetettél el.” ²²Ekkor így szólt hozzá: „A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, hogy felveszem, amit nem fektettem be, és learatom, amit nem vetettem el? ²³Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltóknak, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?” ²⁴Az ott állóknak ezt mondta:
„Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!” ²⁵Mire ezt mondták neki: „Uram, tíz minája van!” ²⁶De ő így válaszolt: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket itt előttem!”
²⁸Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
²⁹Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: ³⁰„Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!” ³¹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”
³²A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik. ³³Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
– ³⁴Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.
³⁵Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. ³⁶Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket. ³⁷Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak. ³⁸Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
³⁹A sokaságból néhány farizeus odaszólt neki:
– Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!
⁴⁰Így válaszolt:
– Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltozni.
⁴¹Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, ⁴²és így szólt:
– Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. ⁴³Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak. ⁴⁴Földre tipornak téged és benned fiaidat. Nem marad benned kő kövön, mert nem ismerted fel a Látogatás idejét.
⁴⁵Azután bement a Templomba, kezdte kiűzni az árusokat, ⁴⁶és ezt mondta nekik:
– Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz, de ti rablók barlangjává tettétek.
⁴⁷Ezután nap mint nap a Templomban tanított. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elpusztítsák, ⁴⁸de még nem találták meg a módját. Az egész nép csüngött ugyanis a szaván.

KNB SZIT STL BD RUF KG