Intelmek a tanítványokhoz.

17 ¹Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak! ²Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mintsem hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: sajnálom, bocsáss meg neki.” ⁵Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” ⁶Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek.

Hasonlat a szolgáról.

⁷Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le! ⁸Nem azt mondja-e inkább: készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. ⁹Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám.) ¹⁰Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”

A tíz leprás.

¹¹Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén. ¹²Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. ¹³Megálltak és már messziről kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” ¹⁴Rájuk tekintett és így szólt: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” ¹⁵Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. ¹⁶Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt. ¹⁷Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? ¹⁸Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” ¹⁹Azzal hozzáfordult: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.”

Isten országának eljövetele.

²⁰A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. ²¹Nem lehet azt mondani: nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.” ²²Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni. ²³Mondják majd nektek: nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek és ne kövessétek. ²⁴Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, így jön el az Emberfia is azon a napon. ²⁵Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől. ²⁶Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: ²⁷ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit. ²⁸Ugyanígy történt Lót napjaiban is: ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek. ²⁹De azon a napon, amikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit. ³⁰Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. ³¹Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza. ³²Gondoljatok Lót feleségére! ³³Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre. ³⁴Mondom nektek: azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁵Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁶Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” ³⁷„Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a keselyűk.”

Példabeszéd az igazságtalan bíróról.

18 ¹Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. ²„Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. ³Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. ⁴Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok, ⁵mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen.” ⁶Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró. ⁷Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? ⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”

A farizeus és a vámos.

⁹Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: ¹⁰„Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. ¹¹A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. ¹²Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. ¹³A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz. ¹⁴Mondom nektek: ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Jézus és a gyermekek.

¹⁵Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket. ¹⁶Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa. ¹⁷Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”

A gazdag ifjú.

¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁹„Miért mondasz engem jónak?” – kérdezte Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten. ²⁰Ismered a parancsokat: ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld.” ²¹Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” ²²Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.” ²³E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

A gazdagság veszélyei.

²⁴Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.” ²⁶Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?” ²⁷Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”

Az önkéntes szegénység jutalma.

²⁸Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,

Jézus Jeruzsálemhez közeledik.

³⁰anélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

³¹Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. ³²Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. ³³Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.” ³⁴Ők azonban mit sem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.

A jerikói vak.

³⁵Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. ³⁶Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. ³⁷Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. ³⁸Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” ³⁹Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁰Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: ⁴¹„Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.” ⁴²Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” ⁴³Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.

Zakeus, a vámos.

19 ¹Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak. ²Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. ³Szívesen látta volna Jézust szemtől szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. ⁴Előrefutott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. ⁵Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” ⁶Ő sietve leszállt és boldogan fogadta. ⁷Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg. ⁸Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.” ⁹Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. ¹⁰Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”

Példabeszéd a minákról.

¹¹Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak. ¹²„Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen. ¹³Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz minát: kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek. ¹⁴Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk. ¹⁵Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. ¹⁶Előlépett az első és így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. ¹⁷Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád. ¹⁸Jött a második, és így szólt: Uram, minád öt minát hozott. ¹⁹Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál. ²⁰Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem zsebkendőmbe. ²¹Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél. ²²Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem. ²³Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? ²⁴Aztán a körülállókhoz fordult: vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van. ²⁵Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz minája van. ²⁶Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. – ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.”

A szenvedés előtti napok

²⁸E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé.

Jézus bevonul Jeruzsálembe.

²⁹Mikor Betfagé és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: ³⁰„Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. ³¹Ha valaki megkérdezi: miért oldjátok el? – feleljétek: az Úrnak szüksége van rá.” ³²A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta. ³³Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” ³⁴„Az Úrnak szüksége van rá” – felelték. ³⁵Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és ráültették Jézust. ³⁶Vonulása közben leterítették ruháikat az útra. ³⁷Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt. ³⁸Nagy szóval kiáltották:
„Áldott legyen a király,
aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben,
dicsőség a magasságban!” ³⁹A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: „Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak.” ⁴⁰„Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

Jaj neked, Jeruzsálem!

⁴¹Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt. ⁴²Aztán így szólt: „Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elől! ⁴³Jönnek majd napok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. ⁴⁴Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét.”

A templom megtisztítása.

⁴⁵Aztán bement a templomba és kiűzte azokat, akik ott kereskedtek. ⁴⁶„Írva van, kiáltotta: Az én házam imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” ⁴⁷Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői életére törtek, ⁴⁸de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép feszült figyelemmel hallgatta.

KNB SZIT STL BD RUF KG