17 ¹Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. ²Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra!
Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! ⁴Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.«
⁵Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: »Növeld bennünk a hitet!« ⁶Az Úr ezt felelte: »Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ‘Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!’, engedelmeskedni fog nektek.
⁷Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ‘Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?’ ⁸Nem azt mondja-e neki inkább: ‘Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is’? ⁹Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? ¹⁰Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ‘Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!’«
¹¹Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. ¹²Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban, ¹³és hangosan kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!« ¹⁴Amikor meglátta őket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!«Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. ^{(Lev 13,49}<fs) 15}Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, ¹⁶és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. ¹⁷Jézus pedig így szólt: »Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? ¹⁸Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?« ¹⁹Aztán így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.«
²⁰Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: »Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. ²¹Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.«
²²A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. ²³Ha azt mondják majd nektek: ‘Íme, itt van’, ‘íme, ott van’; ne menjetek el és ne fussatok oda. ²⁴Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. ²⁵De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék. ²⁶Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. ²⁷Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. ^{(Ter 7,7) 28}És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. ²⁹Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit. ^{(Ter 19,24) 30}Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. ³¹Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. ³²Emlékezzetek Lót feleségére. ³³Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. ³⁴Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁵Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ³⁶Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.«
³⁷Erre megkérdezték tőle: »Hol lesz ez, Uram?« Ő azt felelte nekik: »Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.«
18 ¹Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. ²Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. ³Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’ ⁴Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, ⁵mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’« ⁶Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? ⁷Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? ⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«
⁹Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: ¹⁰»Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. ¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. ¹²Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’ ¹³A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’ ¹⁴Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«
¹⁵Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik. ¹⁶Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. ¹⁷Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.«
¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« ¹⁹Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. ²⁰Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat«. ^{(Kiv 20,12; MTörv 5,2-16) 21}Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.« ²²Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!« ²³Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. ²⁴Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok! ²⁵Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.« ²⁶Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?« ²⁷Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges«.
^{(Ter 18,14; Jób 42,2) 28}Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« ²⁹Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért ³⁰anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«
³¹Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. ³²A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik; ³³aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.« ³⁴Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.
³⁵Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. ³⁶Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. ³⁷Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. ³⁸Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!« ³⁹Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!« ⁴⁰Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: ⁴¹»Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!« ⁴²Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.« ⁴³Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.
19 ¹Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. ²Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, ³szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. ⁴Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. ⁵Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« ⁶Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. ⁷Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!« ⁸Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.« ⁹Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. ¹⁰Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«
¹¹Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. ¹²Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. ¹³Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ‘Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!’ ¹⁴Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ‘Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!’ ¹⁵Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. ¹⁶Jött az első, és azt mondta: ‘Uram, a mínád tíz mínát hozott.’ ¹⁷Erre azt mondta neki: ‘Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.’ ¹⁸Jött a második is, és így szólt: ‘Uram, a mínád öt mínát nyert.’ ¹⁹Ennek is azt mondta: ‘Uralkodj öt város felett.’ ²⁰Aztán jött a következő, és így szólt: ‘Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, ²¹mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.’ ²²Azt mondta neki: ‘A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. ²³Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?’ ²⁴Majd így szólt az ott állókhoz: ‘Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’ ²⁵Azok így szóltak: ‘Uram, annak már tíz mínája van.’ ²⁶Mondom nektek: ‘Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!’«
²⁸Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.
²⁹Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát ³⁰ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. ³¹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’« ³²A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik. ³³Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?« ³⁴Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.« ³⁵És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust. ³⁶Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat. ³⁷Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.

³⁸Ezt mondták:
»Áldott a király, aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!«

KNB SZIT STL BD RUF KG