Keresés a Bibliában

17 1Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek. (Mát 18,7) 2Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. (Mát 18,6; Márk 9,42) 3Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. (Mát 18,15-17) 4És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. (Mát 18,22) 5És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! (Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6) 6Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek. (Mát 17,20;21,21; Márk 11,23) 7Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? (Luk 9,16;10,19) 8Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? (Mát 27,1.2) 9Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom. (Fil 3,11.2Thess;1,5) 10Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. (1Kor 9,16) 11És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. (2Móz 3,6) 12És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: (3Móz 13,2) 13És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! (Luk,17 67.) 14És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. (3Móz 14,2-32; Mát 8,4) 15Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; (Mát 22,42-45; Márk 12,35-37) 16És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. (Zsolt 110,1) 17Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van? 18Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? 19És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott. (Mát 23,5-7; Márk 12,38-39) 20Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. (Róm 14,7) 21Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. (Mát 23,14; Márk 12,40) 22Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok. (Márk 12,41-44) 23És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek: (Mát 23,24; Márk 13,21) 24Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján. (Mát 24,27.30) 25De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől. (Luk 9,22;22,63.64;23,33;24,7; Mát 16,21;17,24;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33) 26És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. (1Móz 6,5-7;7,7.1Pét;3,20) 27Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. (Luk 19,43.44) 28Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; (Luk,17 7. 8.) 29De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: (1Móz 19,23-25) 30Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik. (Mát 27,15) 31Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra. (Mát 24,37.38) 32Emlékezzetek Lót feleségére! (1Móz 19,26) 33Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. (Luk 9,24; Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25) 34Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. (Mát 24,40.41) 35Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. (Luk 12,11; Mát 10,19.20; Márk 13,14) 36Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. (2Móz 4,12; Csel 4,7.8) 37És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk. (Mát 24,28) 18 1Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; (Róm 12,12.1Thess;5,17) 2Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. (Mát 10,22) 3Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. (Luk 3,31) 4Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; (Luk 19,43.44) 5Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. (Luk 19,43.44;21,23.24) 6Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! (Dán 9,16; Mát 24,15.21.22) 7Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? (Luk,18 14. 15.) 8Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? (Róm 11,25.26; Jel 11,2) 9Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: (Péld 30,12.13) 10Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. (Mát 23,5;Luk 5,30) 11A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. (Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62) 12Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. (Luk,18 31.) 13A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! (Mát 24,32; Márk 13,28) 14Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16) 15Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. (Mát 19,13-15; Márk 10,13) 16De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 17Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. (Mát 18,3; Márk 10,15) 18És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (Mát 19,16-20; Márk 10,17-31) 19Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. (Mát 24,42-44) 20A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. (2Móz 20,12-17) 21Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. (Ján 8,12) 22Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. (Mát 19,20-22) 23Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. (2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57) 24És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! (Márk 10,23-26) 25Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Ján 11,27) 26A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? (Mát 26,14.15; Márk 14,10) 27Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. (Jer 32,17) 28És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! (Mát 19,27-29) 29Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, (Márk 10,29.30) 30A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. (Mát 26,17-20; Márk 14,12-17) 31És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. (Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12) 32Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; (Luk 23,1;24,4-6) 33És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. (2Móz 35,2) 34Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. (Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18) 35Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. (Mát 20,29-34; Márk 10,46-52) 36És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? (Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26) 37Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. 38És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! (Márk 16,5.6) 39A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! (Mát 17,22.23) 40És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, (Márk 14,25) 41Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön. (1Kor 11,24.25) 42És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. (Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 43És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek. (Mát 26,21-23) 19 1És bemenvén, általméne Jerikhón. (Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34) 2És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. (Ján 20,3-8) 3És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. (Luk 9,46) 4És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. (Mát 20,25-27; Márk 10,42-44) 5És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. (Ján 10,3) 6És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. (Mát 20,28) 7És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. (2Tim 2,12) 8Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. 9Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. (Mát 19,28.29) 10Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. (Mát 18,11) 11És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 12Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. (Mát 25,12; Márk 13,34) 13Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. (Mát 26,34; Márk 14,30; Ján 13,38) 14Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk. (Luk 9,3;10,4; Mát 10,5.9.10) 15És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 16Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. (Ésa 53,12; Márk 15,28) 17Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. (1Kor 4,2) 18És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. (Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2) 19Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. 20És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam; 21Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél. 22Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem; (2Sám 1,16) 23Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? (Zsid 5,7) 24És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. (1Kor 15,5) 25És mondának néki: Uram, tíz gírája van! (Mát 26,45.46) 26És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. (Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25) 27Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! (Péld 15,29;28,9; Ésa 1,15) 28És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. (Márk 10,32) 29És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, (Ján 18,10.11) 30Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. (Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1) 31És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,55) 32És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. (Luk 22,13) 33És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? (Mát 26,57.58) 34Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 35Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. (2Kir 9,13; Ján 12,12-14) 36És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. (Dán 9,26) 37Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; (Csel 2,38;4,12) 38Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! (Zsolt 118,26) 39És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! (Mát 26,75) 40És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. (Józs 24,27) 41És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. (Márk 16,19; Csel 1,9) 42Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. (Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6) 43Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. (Márk 14,65) 44És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. (Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11) 45És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, (Mát 21,12; Márk 11,11) 46Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa 56,7; Jer 7,11) 47És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni: (Márk 11,18; Ján 7,19) 48És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván. (Mát 26,64.65)

KNB SZIT STL BD RUF KG