10 ¹Élt Caesareában egy Cornelius nevű férfi, az úgynevezett cohors italica századosa.
²Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez. ³Egy délután három óra tájban látomása volt; tisztán látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja:
– Cornelius!
⁴Ő döbbenten nézte, és rémülten mondta:
– Mi az, Uram? Ezt mondta neki:
– Imádságod és alamizsnálkodásod Isten elé jutott, és ő emlékezetben tartja őket. ⁵Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz a Péternek is nevezett Simont! ⁶Egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.
⁷Miután az angyal, aki beszélt vele, távozott, hívatott két rabszolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik régóta szolgálták. ⁸Ezeknek mindent elmagyarázott, és elküldte őket Joppéba.
⁹Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. ¹⁰Közben megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, elragadtatásba esett, ¹¹és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, ami a négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. ¹²Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. ¹³Egy hang így szólt hozzá:
– Péter, kelj fel, öld meg, és egyél!
¹⁴Péter azonban így szólt:
– Semmi esetre sem, Uram! Soha nem ettem semmit, ami kétséges eredetű és tisztátalan.
¹⁵De másodszor is szólt hozzá a hang:
– Amit Isten tisztának tekint, azt te ne tartsd tisztátalannak!
¹⁶Ez három ízben is így történt, azután az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.

KNB SZIT STL BD RUF KG