Keresés a Bibliában

KNB SZIT STL BD RUF KG

1. fejezet

Az első könyvben arról írtam, Teofil, mit tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen – miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott – fölvétetett a mennybe. >>

2. fejezet

Amikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen heves szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol voltak. >>

3. fejezet

Péter és János fölment a Templomba az imára délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap le szoktak tenni a Templomnak abban a kapujában, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a Templomba menőktől. >>

4. fejezet

Még beszéltek a néphez, amikor odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok. Felháborodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával hirdetik a halálból való feltámadást. >>

5. fejezet

Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot. Az árából felesége tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. >>

6. fejezet

Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberül beszélők ellen, hogy ezek nem juttatnak a mindennapi segélyből a görögül beszélők köréhez tartozó özvegyeknek. Ekkor a Tizenkettő összehívta a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: „Nem helyénvaló, hogy Isten igéjét elhanyagolva az asztalnál szolgáljunk. >>

7. fejezet

A főpap ezt mondta: – Valóban így van? Ő erre így szólt: – Atyák és testvérek, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, >>

8. fejezet

Saul egyetértett kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi egyház ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Szamaria területén. Istenfélő férfiak eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták. >>

9. fejezet

Eközben Saul még mindig gyűlölettől égett, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek az Útnak a követői közül. >>

10. fejezet

Élt Caesareában egy Cornelius nevű férfi, az úgynevezett cohors italica századosa. Egész háznépével együtt jámbor és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztott a népnek, és rendszeresen imádkozott Istenhez. >>

11. fejezet

Meghallották az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Amikor Péter fölment Jeruzsálembe, a zsidó származású hívők megrótták: – >>

12. fejezet

Abban az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet néhány tagját. Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette. >>

13. fejezet

Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és a Nigernek is nevezett Simeon, a kürénéi Lukiosz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor ünnepelték az Urat, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Engedjétek át Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre rendelem őket!” >>

14. fejezet

Ugyanez történt Ikóniumban. Bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy a zsidók és a görögök közül is igen sokan lettek hívővé. Azok a zsidók azonban, akik nem fogadták el a tanítást, a testvérek ellen tüzelték a pogányokat. >>

15. fejezet

Jöttek néhányan Júdeából, és így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes rendelkezése szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel Pálnak és Barnabásnak nem kis vitája és nézeteltérése támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és még néhányan közülük menjenek föl az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. >>

16. fejezet

Eljutott Derbébe, majd Lüsztrába is. Itt volt egy Timóteus nevű tanítvány – hívő zsidó asszony és görög apa fia –, akit a lüsztrai és ikóniumi testvérek nagyra tartottak. >>

17. fejezet

Miután áthaladtak Amphipoliszon és Apollónián, Tesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. Pál szokása szerint elment hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írásokból kiindulva. >>

18. fejezet

Ezek után Pál távozott Athénből, és Korintusba ment. Ott találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priscillával, mivel Claudius elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál meglátogatta őket, >>

19. fejezet

Amíg Apolló Korintusban volt, Pál a szárazföldön keresztül Efezusba érkezett. Itt talált néhány tanítványt, és így szólt hozzájuk: – Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek? – Azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek – válaszolták. – >>

20. fejezet

Miután megszűnt a zavargás, Pál magához hívatta a tanítványokat. Bátorította őket, majd elbúcsúzott, és Makedóniába indult. Bejárta a vidéket, és számos beszédben intette a népet, majd Hellászba ment, >>

21. fejezet

Miután elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk. Másnap Rhodoszba, onnét pedig Patarába. Ott találtunk egy Föníciába induló hajót. Beszálltunk, és elhajóztunk. >>

22. fejezet

– Testvérek és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek! Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. >>

23. fejezet

Pál a nagytanácsra szegezte tekintetét, és így szólt: – Testvérek, én teljesen tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt mind a mai napig. Ananiás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. >>

24. fejezet

Öt nappal később lement Ananiás főpap néhány vénnel és egy Tertullus nevű ügyvéddel, és a helytartónál panaszt emeltek Pál ellen. Amikor behívták, Tertullus így kezdte vádolni: – >>

25. fejezet

Festus három nappal azután, hogy megérkezett a provinciába, felment Caesareából Jeruzsálembe. Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt emeltek Pál ellen, és kérték, >>

26. fejezet

Agrippa erre így szólt Pálhoz: – Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál fölemelte a kezét, és védőbeszédet mondott: – Szerencsésnek tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, >>

27. fejezet

Miután úgy határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Pált és még néhány foglyot a cohors Augusta Julius nevű századosának. Azután felszálltunk egy adramüttiumi hajóra, amelyik Ázsia provincia partvidékének kikötőibe tartott, és elindultunk. Velünk volt Arisztarkhosz is, egy tesszalonikai makedón. >>

28. fejezet

Épségben partra jutva megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. A helybeliek nem mindennapi kedvességet tanúsítottak irántunk. Mivel esni kezdett és hideg volt, tüzet raktak, és mindannyiunkat szívesen fogadtak. >>

Mt - Mk - Lk - Jn - ApCsel - Róm - 1Kor - 2Kor - Gal - Ef - Fil - Kol - 1Tessz - 2Tessz - 1Tim - 2Tim - Tit - Filem - Zsid - Jak - 1Pt - 2Pt - 1Jn - 2Jn - 3Jn - Júd - Jel