10 1Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből. 2Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek. 3Ez látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius! (Csel 9,25) 4Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért. (Csel 4,29-30; Zsid 2,4) 5Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek; (Csel,10 4.) 6Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned. (Mát 15,14) 7A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala. 8És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba. (Csel 18,5.1Thess;3,1.2.6) 9Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban. (Csel 3,2-8) 10Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás; 11És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: (Ésa 35,6) 12Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. 13És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél! 14Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. (3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14) 15És ismét szózat lőn ő hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. (Eféz 2,11) 16Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe. (Csel 4,24;17,24;1Thess 1,9)