Bevezetés

1 ¹Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, ²e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is. ³Dicsőségének kisugárzása és lényének képmása ő, aki hathatós szavával fenntartja a mindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, az isteni Fölség jobbjára ült a magasságban,

Krisztus személyének fölsége

⁴s annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel az övéknél különb nevet örökölt.

Krisztus kiválóbb az angyaloknál.

⁵Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek”? Vagy pedig:
„Én atyja leszek, ő meg a Fiam”? ⁶Mikor aztán elsőszülöttjét bevezeti a világba, azt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.” ⁷Az angyalokról viszont:
„A gyors szelek a te angyalaid,
tüzes villámok szolganépeid.” ⁸Fiának ellenben:
„Trónod, Isten, áll örök időre,
királyi pálcád igazság vesszője, ⁹szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened,
a vigasságnak olajával,
minden barátaid felett.” ¹⁰Továbbá:
„Kezdetben, Uram, a földet teremtetted,
az egek a te kezedből születtek, ¹¹elmúlnak mindezek, te megmaradsz,
mint ócska köntös, úgy avulnak el, ¹²mindent mint rossz ruhát a változásnak adsz,
te pedig ugyanaz vagy,
és éveid nem fogyatkoznak el.” ¹³Ugyan melyik angyalnak mondta valaha:
„Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.” ¹⁴Ugye szolgáló lelkek ők valamennyien? Küldetésüket azoknak szolgálatára kapták, akik örökölni fogják az üdvösséget. 2 ¹Ezért kell annál pontosabban megtartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy a céltól el ne sodródjunk. ²Ha ugyanis már az angyalok által meghirdetett igének akkora ereje volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, ³hogyan menekülnénk meg mi, ha nem törődünk ilyen magasztos üdvösséggel? Hiszen az Úr kezdte hirdetni, majd a fültanúk tanúskodtak hűségesen mellette, ⁴Isten pedig velük együtt igaznak bizonyította jelekkel, csodákkal, különböző hatalomnyilvánításokkal meg a Szentlélek tetszése szerint osztott adományokkal.

Az emberiség megváltó királya.

⁵Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem angyalok alá rendelte Isten. ⁶Sőt, egy helyütt valaki nyomatékosan ki is fejezte: „Mi hát az ember, hogy eszedbe jut,
s az ember fia, hogy meglátogatod? ⁷Angyalaid alá csak kevéssel aláztad,
dicsőséggel, nagysággal koronáztad, ⁸(fölébe rendelted kezed minden művének,)
lába alá vetetted a mindenséget.”
Azzal ugyanis, hogy mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami ne volna alávetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden uralma alatt állna. ⁹Azt viszont látjuk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját kapta, hiszen Isten irgalmas akaratából mindenkiért megízlelte a halált. ¹⁰Illő volt ugyanis, hogy Isten, akiért és aki által a mindenség lett, úgy vezesse dicsőségre számos fiát, hogy üdvösségük szerzőjét a szenvedés útján tegye tökéletessé. ¹¹Hiszen egytől van mindkettő: a megszentelő és megszentelt is. ¹²Ezért nem szégyelli, hogy testvéreinek hívja őket, amikor azt mondja:
„Hirdetlek majd testvéreimnek téged,
gyülekezetben áldom dicsőséged.” ¹³Továbbá: „Bizalommal ráhagyatkozom.” ¹⁴Majd ismét: „Íme én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott.”Mivel pedig a gyermekek teste-vére közös, ugyanúgy részesült azokban ő is. ¹⁵Így akarta halála által legyőzni azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, és így akarta fölszabadítani azokat, akik a halál félelméből egész életükön át szolgasorban sínylődtek. ¹⁶Hiszen nem az angyaloknak fogta pártját, hanem Ábrahám utódainak. ¹⁷Minden tekintetben hasonlóvá kellett tehát lennie testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen és kiengesztelje a nép bűneit. ¹⁸Így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek.

Krisztus kiválóbb Mózesnél.

3 ¹Nos, szent testvéreim, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek csak hitünk követére és főpapjára, Jézusra. ²Ő hűséges ahhoz, aki őt erre rendelte, mint ahogy Mózes is az volt egész házában. ³Mózesnél azonban annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál a ház építőjének. ⁴Minden háznak van ugyanis építője, Isten azonban a mindenséget alkotta. ⁵Mózes mint szolga volt hűséges egész házában, s a jövendő kinyilatkoztatásról tett tanúságot. ⁶Krisztus azonban mint fiú áll háza élén. Az ő háza mi vagyunk, ha mindvégig állhatatosan kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.

Buzdítás az állhatatosságra.

⁷Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára, amint a Szentlélek mondja: ⁸„Meg ne keményítsétek szíveteket,
mint a lázadáskor, a kísértés napján
a sivatagban tettétek! ⁹Atyáitok ott megpróbáltak engem,
megkísértettek, bár szemükkel látták,
amiket cselekedtem. ¹⁰E néptől negyven évig undorodtam,
és mondottam: tévelygő szívű nép ez!
S útjaim mégsem ismerték meg ottan. ¹¹És haragban esküdtem eskümet:
ők meg nem látják békességemet!” ¹²Vigyázzatok testvérek, hogy egyiktekben se legyen hitetlenségre hajló gonosz szív, s el ne szakadjon az élő Istentől, ¹³hanem lelkesítsétek egymást mindennap, amíg az a „ma” tart, hogy meg ne keményítsen a bűn csalárdsága. ¹⁴Hiszen Krisztusnak lettünk sorstársai, de csak úgy, ha a kezdettől fogva táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan kitartunk. ¹⁵Azt mondja ugyanis:
„Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára:
meg ne keményítsétek szíveteket,
mint a lázadáskor tettétek.” ¹⁶Kik voltak azok, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde azok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. ¹⁷Kiktől undorodott negyven esztendőn át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste elhullott a pusztában. ¹⁸És kiknek esküdött meg, hogy nem léphetnek be
békességébe? Nemde a hitetleneknek. ¹⁹Látjuk tehát, hogy a hitetlenség miatt nem léphettek be. 4 ¹Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete. ²Mi éppúgy hírül vettük ugyanis az evangéliumot, mint ők, de nekik nem használt az igehirdetés, mert nem tartottak azokkal, akik hittel hallgatták.

Pedig a teremtés műve a világ megalkotása óta befejeződött.

³Mi viszont azért
lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis:
„Haragban esküdtem eskümet:
ők meg nem látják békességemet!” ⁴Egy helyütt ugyanis a hetedik napról azt mondja: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.” ⁵Itt viszont: „Ők meg nem látják békességemet!” ⁶Hátra van tehát, hogy némelyek még bejussanak. Azok pedig, akik először vették hírül az evangéliumot, hitetlenségük miatt nem jutottak be. ⁷Ezért ismét kijelölt egy napot, egy „mát” , Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb:
„Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára:
meg ne keményítsétek szíveteket.” ⁸Ha Józsue megszerezte volna nekik a békességet, nem szólt volna később egy másik napról. ⁹Ezért marad meg a szombati nyugalom Isten népe számára. ¹⁰Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét. ¹¹Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen. ¹²Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol és szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.

Krisztus papságának kiválósága

¹³Előtte teremtmény láthatatlan nem marad, szemében minden födetlen és nyílt. Neki tartozunk számadással.

Jézus az új szövetség főpapja.

¹⁴Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitben. ¹⁵Főpapunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el. ¹⁶Lépjünk tehát bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. 5 ¹Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért. ²Így elnéző tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert maga is a gyöngeség rabja. ³Ezért, mint a népért, saját bűneiért is kell áldozatot bemutatnia. ⁴Senki sem vállalhatja ezt a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront. ⁵Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek.” ⁶Másutt pedig így szól:
„Pap vagy te mindörökké,
Melkizedek rendje szerint.” ⁷Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált. ⁸Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. ⁹Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, ¹⁰mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.

Buzdítás a tökéletességre.

¹¹Erről még sokat kellene mondanunk, de nehéz megmagyarázni, mert közömbösen hallgatjátok. ¹²Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségtek, nem szilárd eledelre. ¹³Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még csecsemő. ¹⁴A tökéletesnek, aki gyakorlattal jól kiművelt képességet szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való. 6 ¹Mellőzzük ezért Krisztus tanításának elemeit s térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Nem akarjuk ismét az alapvető igazságokat előadni: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet, ²a keresztségi oktatást, s a kézrátételről, a holtak föltámadásáról meg az örök ítéletről szóló tanítást. ³Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi. ⁴Lehetetlen ugyanis, hogy aki egyszer már részesült a megvilágosításban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, ⁵megtapasztalta Isten magasztos igéjét és az eljövendő élet hatásait, ⁶aztán mégis elpártol, újra bűnbánatra induljon. Az ilyen, amennyiben rajta áll, újra keresztre feszíti Isten Fiát és csúfot űz belőle. ⁷Az a föld ugyanis, amely beissza a gyakori záporesőt és jó termést hoz művelőjének, Isten áldásában részesül. ⁸De ha tövist és bogáncsot terem, semmit sem ér, átokra méltó, s végül is fölégetik. ⁹Bár így beszélünk, rólatok, szeretteim, a jobbat tételezzük föl, azt tudniillik, hogy eljuttok az üdvösségre. ¹⁰Hiszen nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék tevékeny szeretetetekről, melyet érte gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. ¹¹Szeretnénk, ha mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek tökéletesen beteljesedjék. ¹²Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hit és a béketűrés által az ígéretek örökösei. ¹³Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem volt nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött ¹⁴e szavakkal:
„Bizony gazdagon megáldlak,
és sokszorosan megsokasítlak.” ¹⁵Így aztán türelmesen várt, és elnyerte a megígért jót. ¹⁶Az emberek önmaguknál nagyobbra szoktak esküdni, és minden pörösködésnek azzal vetnek véget, hogy nyomatékképpen esküt tesznek. ¹⁷Ezért, amikor Isten az ígéret örököseinek nagyobb nyomatékkal akarta bizonyítani elhatározása változtathatatlanságát, esküvel vállalt kezességet. ¹⁸Így a két változtathatatlan dolog révén, melyben Isten meg nem téveszthet, erős támaszunk van, amikor arra törekszünk, hogy a nekünk nyújtott reményhez ragaszkodjunk. ¹⁹Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, mely a szentség függönye mögé ér, ²⁰ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, az örök főpap Melkizedek rendje szerint.

Jézus örök főpap Melkizedek rendje szerint.

7 ¹Ez a Melkizedek Szálem királya és a fölséges Isten papja volt, aki a királyokon aratott győzelméből visszatérő Ábrahám elé ment és megáldotta. ²Ábrahám ezért tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti: az igazság királya. Szálem királya pedig: a békesség királya. ³Apa, anya és nemzetségrend nélkül, napjainak kezdete és életének vége nélkül lép föl. Így Isten Fiához hasonlóan pap marad mindörökké. ⁴Nézzétek tehát milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka, tizedet adott a zsákmány legjavából. ⁵Lévi fiainak, mivel a papi tisztet viselik, szintén megvan a törvényes joguk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől, vagyis testvéreiktől, bár ők is Ábrahámtól származnak. ⁶Ez viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, s megáldotta az ígéret hordozóját. ⁷Afelől nincs kétség, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. ⁸Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, aki a tanúság szerint él. ⁹Sőt, Ábrahám miatt mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet, ¹⁰hiszen jelen volt már atyja személyében, amikor eléje ment Melkizedek.

Papsága fölülmúlja a levita papságot.

¹¹Ha a levita papság – amelynek vezetése alatt a nép a törvényt kapta – tökéletességre vezetett volna, mi szükség lett volna még arra, hogy más pap lépjen föl, Melkizedek rendje szerint, s nem Áron rendje szerint való? ¹²Ha azonban megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. ¹³Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. ¹⁴Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban azonban Mózes nem beszélt a papságról. ¹⁵Még világosabb ez akkor, ha Melkizedek módjára más pap lép föl, ¹⁶aki nem a testi leszármazás törvénye szerint lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. ¹⁷A tanúság ugyanis így szól róla:
„Pap vagy te mindörökké,
Melkizedek rendje szerint.” ¹⁸A korábbi törvény ugyanis megszűnt, mert hatástalanná és alkalmatlanná vált. ¹⁹Hiszen a törvény nem vezetett tökéletességre, hanem csak annak a jobb reménynek bevezetője lett, amellyel közel jutunk Istenhez. ²⁰Ez nem történt eskü nélkül. ²¹Azok eskü nélkül lettek papokká, ő azonban
annak esküjével, aki így szólt hozzá:
„Megesküdött az Úr,
s meg nem bánja esküjét:
pap vagy te mindörökké.” ²²Ennek megfelelően az a szövetség, aminek kezese Jézus, sokkal kiválóbb. ²³Azonkívül akkor nagy számban voltak papok, mivel halandók lévén nem maradhattak meg tisztségükben. ²⁴Ő azonban örökre megmarad és papsága örökké tart. ²⁵Ezért is üdvözítheti mindörökre azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk. ²⁶Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, fölségesebb az egeknél. ²⁷Neki nincs szüksége arra, mint a többi főpapnak, hogy nap nap után előbb tulajdon bűneiért mutasson be áldozatot, aztán a nép bűneiért: ő egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor önmagát föláldozta. ²⁸A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpapokká, az eskü szava azonban, mely a törvény után hangzott el, magát az örökre tökéletes Fiút.

Krisztus áldozatának örök értéke

Jézus a mennyei szentély főpapja.

8 ¹A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben. ²Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember. ³Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson. ⁴Továbbá ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be. ⁵Ezek azonban csak a mennyei szentély előképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: „Vigyázz, s készíts mindent a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked.” ⁶Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb és magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítője. ⁷Ha ugyanis az első kifogástalan lett volna, nem lenne szükség a másodikra. ⁸Márpedig feddő szóval mondta nekik:
„Íme jönnek napok, mondja az Úr,
s új szövetségre lépek Izrael házával,
és Júda házával. ⁹Nem olyan szövetségre,
mint amilyent atyáikkal kötöttem
azon a napon, mikor kézen fogva
kivezettem őket Egyiptom földjéről.
Mivel nem tartottak ki szövetségemben,
én is magukra hagytam őket, mondja az Úr. ¹⁰Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után
Izrael házával kötök, mondja az Úr:
elméjükbe öntöm törvényeimet,
és szívükbe vésem,
Istenük leszek,
és ők népemmé lesznek. ¹¹Senkinek sem kell tanítania társát,
senkinek sem testvérét:
ismerd meg az Urat!
Hiszen mindenki ismer majd engem,
kicsinytől a legnagyobbig. ¹²Irgalmas leszek bűneikkel szemben
s vétkükre többé nem emlékezem.” ¹³Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.

Az ószövetségi áldozatok tökéletlensége.

9 ¹Mindenesetre volt az előző szövetségnek is istentiszteleti rendtartása és földi szentélye: ²egy sátor, amelynek előrészében ott állt a gyertyatartó, az asztal és a fölajánlott kenyér. Ezt szentélynek nevezték. ³A második függöny mögött állt az a sátor, melyet Szentek Szentjének neveztek. ⁴Ebben volt az aranytömjénező és a szövetség szekrénye, amelyet minden oldalról arany borított. A szekrényben őrizték a mannát tartalmazó aranyedényt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit, ⁵fölötte pedig az isteni dicsőség kerubjai voltak, melyek beárnyékolták az engesztelés trónját. Ezekről most nem szükséges egyenként beszélnem. ⁶Mióta ezt így elrendezték, az első sátorba rendszeresen beléptek az istentiszteletet végző papok. ⁷A másikba azonban, egyszer egy évben, egyedül a főpap lépett be, mégpedig azzal a vérrel, melyet a maga és a nép bűneiért áldozott föl. ⁸Ezzel azt jelezte a Szentlélek, hogy a Szentek Szentjébe vezető út nem nyílik meg addig, amíg az első sátor fönnáll. ⁹Ez a jelen időre vonatkozik. Ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, melyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé. ¹⁰Hiszen csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különböző tisztálkodásból állnak és csak az újjárendezés idejéig köteleznek.

Az új szövetség tökéletes áldozata.

¹¹Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg és belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem e világból való. ¹²Nem is bakok vagy borjak vérével, hanem tulajdon vérével lépett be egyszer s mindenkorra a Szentek Szentjébe, s örök megváltást szerzett. ¹³Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve megszenteli őket, úgyhogy külsőleg megtisztulnak, ¹⁴mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére – aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplőtelen áldozatul Istennek –, hogy az élő Istennek szolgáljunk!

Jézus az új szövetség közvetítője.

¹⁵Ezért új szövetség közvetítője ő, melyben a meghívottak a megígért örökké tartó örökségben részesülnek. Előbb azonban az előző szövetség idején elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált. ¹⁶Ahol ugyanis végrendelet van, előbb meg kell halnia a végrendelkezőnek, ¹⁷mert a végrendelet csak halál esetén jogerős, és nem érvényes addig, amíg él a végrendelkező. ¹⁸Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül. ¹⁹Miután ugyanis Mózes a törvény minden parancsát fölolvasta az egész nép előtt, a bakok és borjak vérét vízzel keverte, aztán vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet ²⁰e szavakkal: „Ez a szövetség vére, amelyet Isten veletek kötött.” ²¹Ugyanúgy vért hintett a sátorra és az istentisztelet minden eszközére is. ²²Sőt a törvény szerint majdnem minden vérrel tisztul meg, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. ²³A mennyei dolgok előképeinek így kellett megtisztulniuk, de maguknak a mennyeieknek ennél kiválóbb áldozatokkal. ²⁴Krisztus ugyanis nem kézzel emelt szentélybe lépett be, mely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk. ²⁵Ezért nincs szükség rá, hogy többször föláldozza magát, mint ahogy a főpap minden évben belép a Szentek Szentjébe az idegen vérrel, ²⁶különben a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Ő azonban most, az idők végén, egyszer s mindenkorra megjelent, hogy önmagát föláldozva eltörölje a bűnt. ²⁷Amint az a rendelkezés, hogy az ember egyszer haljon meg s utána az ítélet következzék, ²⁸úgy Krisztus is egyszer áldozta föl magát, hogy elvegye sokak bűnét. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem hogy üdvözítse azokat, akik rá várnak.

Áldozatának megváltó ereje.

10 ¹Mivel a törvény csak árnyéka a jövendő javaknak s nem teljes képe a valóságnak, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé az áldozatok bemutatóit, amelyeket évről évre megszakítás nélkül mutattak be. ²Vajon nem hagyták volna abba különben az áldozatokat, ha egyszeri megtisztulás után az áldozó nem érezte volna lelkiismeretében a bűnt? ³De hiszen éppen ezek emlékeztettek évről évre a bűnre. ⁴Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. ⁵Ezért mondja, amikor a világba lép:
„Nem kell neked a véres és az ételáldozat,
de embertestet alkottál nekem, ⁶engesztelés sem kedves, s égő áldozat. ⁷Így szóltam hát: itt jövök, Istenem,
hogy akaratodat megtegyem,
amint a könyvtekercsben írva van.” ⁸Először azt mondja: „Véres és ételáldozat, engesztelő és égő áldozat nem kell s nem is tetszik neked” – áldozatok, amelyeket a törvény szerint mutatnak be. ⁹Azután így folytatja: „Azért jövök, hogy akaratodat megtegyem.” Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. ¹⁰Ez az akarat Jézus Krisztus testének föláldozásával egyszer s mindenkorra megszentelt minket. ¹¹Azonkívül minden pap nap nap után szolgálatba áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, éppen mivel nincs erejük arra, hogy a bűnt eltöröljék. ¹²Ő viszont csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre ott ül Isten jobbján. ¹³Most már csak arra vár, „míg lába alá zsámolyul alázza valamennyi ellenségét”. ¹⁴Egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. ¹⁵Erről tesz tanúságot a Szentlélek is, amikor így szól. ¹⁶„Ez az a szövetség, melyet ama napok után
kötök velük, mondja az Úr:
szívükbe öntöm törvényeimet,
és elméjükbe vésem, ¹⁷bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem.”

Állhatatos hitvallás az új szövetség mellett

¹⁸Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.

Buzdítás az állhatatosságra.

¹⁹Testvéreim, Krisztus vérének erejében megvan tehát a reményünk arra, hogy beléphetünk a Szentek Szentjébe. ²⁰Ez az új életút, melyet a függönyön, vagyis tulajdon testén keresztül nyitott nekünk. ²¹Főpapunk is van, akit Isten háza fölé rendelt. ²²Járuljunk hozzá őszinte szívvel, teljes hívő bizalommal, hiszen a rossz lelkiismerettől megtisztult a szívünk, és testünk is tiszta vízben mosdott. ²³Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk hitvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. ²⁴Legyen gondunk arra, hogy szeretetre és jótettre buzdítsuk egymást. ²⁵Összejöveteleinkről ne maradjunk el mint némelyek szoktak, hanem buzdítsuk egymást annál inkább, minél közelebb érzitek a napot. ²⁶Ha ugyanis az igazság fölismerése után szántszándékkal vétkezünk, nem használ a bűnért való áldozat, ²⁷hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, mely megemészti a lázadókat. ²⁸Aki Mózes törvényét szegi meg, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia. ²⁹Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, mely őt megszentelte, a kegyelem Lelkét pedig megveti! ³⁰Ismerjük őt, aki így szólt: „Enyém a megtorlás, én megfizetek.” Majd ismét: „Ítéletet mond az Úr népe fölött.” ³¹Rettenetes az élő Isten kezébe jutni. ³²Emlékezzetek csak az elmúlt időkre, amikor a megvilágosodásban részesültetek és helytálltatok annyi küzdelemben és szenvedésben. ³³Egyrészt a gyalázatnak és zaklatásoknak kitéve nevetség tárgyává lettetek, másrészt részvéttel kísértétek azokat, akikkel így bántak. ³⁴Együtt szenvedtetek a foglyokkal és vagyonotok elrablását is örömmel viseltétek abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javaitok vannak. ³⁵Ezért ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. ³⁶Állhatatosaknak kell lennetek, hogy Isten akaratát teljesítve elnyerjétek az ígéretet. ³⁷„Már csak rövid, nagyon rövid az idő,
aztán eljön az eljövendő, s nem késik.
Az igaz ember a hitből él. ³⁸De ha elpártol, nem telik benne kedvem.” ³⁹Mi nem tartozunk az elpártolók közé, akik elkárhoznak, hanem a hívők közé, akik megmentik a lelküket.

A hit példaképei az Ószövetségben.

11 ¹A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása. ²Ez adott bizonyságot őseinknek. ³Hitből értjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, vagyis láthatatlanból lett a látható. ⁴Hittel mutatott be Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin. Ezzel nyerte el igaz voltának bizonyítékát, amikor Isten kedvezően tanúskodott ajándékai mellett. Hite által még holtan is beszél. ⁵Hitéért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson. Nem találták többé, mert Isten elragadta. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert, hogy kedves az Istennek. ⁶Hit nélkül nem lehet tetszeni (Istennek). Annak ugyanis, aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy létezik s hogy megjutalmazza azt, aki őt keresi. ⁷Hittel kapott Noé fölvilágosítást a még láthatatlan dolgok felől, s szent félelemmel eltelve, bárkát épített családja megmentésére. Hite erejével ítélte el a világot és lett részese a hitből fakadó megigazulásnak. ⁸Hittel engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Kivándorolt, anélkül hogy tudta volna, hová megy. ⁹Hittel telepedett le az ígéret földjén, mint idegen földön. Sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanannak az ígéretnek voltak társörökösei. ¹⁰Várta ugyanis azt a szilárd alapokra épülő várost, melynek tervezője és alkotója Isten. ¹¹Hittel kapott erőt (a meddő) Sára arra, hogy éltesebb kora ellenére anya lehessen, mert hűségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. ¹²Ezért is származnak egytől, noha már kivénült, olyan sokan, mint az ég csillagai s mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye. ¹³Hitben hunytak el ők mind, anélkül hogy elnyerték volna az ígéretet. Csak messziről látták és köszöntötték, s ezzel megvallották, hogy vándorok és jövevények a földön. ¹⁴Aki így beszél, elárulja, hogy hazát keres. ¹⁵Ha arra gondoltak volna, ahonnan kivándoroltak, lett volna még idejük a visszatérésre. ¹⁶Ámde ők jobb haza után törekedtek, tudniillik a mennyei után. Ezért Isten sem restelli, hogy Istenüknek hívják őt, hiszen hazát készített nekik. ¹⁷Hittel áldozta föl Izsákot Ábrahám, amikor próbára tette Isten. Föláldozta egyszülött fiát, bár ígéretet kapott ¹⁸és hallotta: „Izsák által lesznek utódaid.” ¹⁹Meg volt győződve, hogy Isten a halottat is föl tudja támasztani. Ezért is kapta vissza őt, mint előképet. ²⁰Hittel áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut, megjövendölve sorsukat. ²¹Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádva borult botjának fejére. ²²Hittel tett említést a haldokló József Izrael fiainak kivándorlásáról és rendelkezett csontjairól. ²³Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapon keresztül, mert látták, hogy szép a gyermek, s nem féltek a király parancsától. ²⁴Hittel tagadta Mózes, miután felnőtt, hogy ő a fáraó leányának fia. ²⁵Inkább úgy döntött, hogy együtt szenved sanyargatást Isten népével, mintsem hogy a bűn múló előnyét élvezze. ²⁶Nagyobb értéknek tartotta Krisztus gyalázatát az egyiptomiak kincsénél, mert a jutalmat tartotta szem előtt. ²⁷Hittel hagyta el Egyiptomot, s nem ijedt meg a haragra gerjedt királytól, hanem állhatatosan kitartott, mintha látta volna már a láthatatlant. ²⁸Hittel ünnepelte meg a húsvétot és a vérrel történő meghintést, hogy az öldöklő angyal ne bánthassa az elsőszülötteket. ²⁹Hittel keltek át a Vörös-tengeren, akárcsak a szárazföldön; amikor viszont az egyiptomiak kísérelték meg, elmerültek. ³⁰A hit erejével omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták. ³¹Hite miatt nem veszett oda a hitetlenekkel a parázna Rácháb, mivel békével befogadta a kémeket. ³²Mit is mondjak még? Kifogynék az időből, ha Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról beszélnék, ³³akik a hit erejével országokat győztek le, igazságot gyakoroltak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, ³⁴lángoló tüzet oltottak ki, megmenekültek a kard élétől, gyengeségből erőre kaptak, hősök voltak a háborúban és megfutamították az ellenség táborát. ³⁵Asszonyok föltámasztás útján visszanyerték
halottaikat. Némelyek kínpadra kerültek, de nem fogadták el a szabadságot, hogy jobb föltámadáshoz jussanak, ³⁶mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, ³⁷megkövezést, kettéfűrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hullottak el, juhbőrben és kecskebőrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva. ³⁸A világ nem volt méltó rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt, barlangokban és szakadékok közt bolyongtak. ³⁹Ezek mindnyájan, bár a hit igazolta őket, nem nyerték el az ígéretet, ⁴⁰mert Isten nekünk rendelt valami jobbat, hogy nélkülünk ne jussanak a tökéletességre.

Állhatatosság a szenvedésben.

12 ¹Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. ²Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül. ³Gondoljatok csak őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellentmondást viselt el, hogy el ne lankadjatok és bensőtökben el ne csüggedjetek. ⁴A bűn ellen vívott harcotokban még nem álltatok ellen véretek ontásáig, ⁵és megfeledkeztetek a vigasztalásról,
mely hozzátok, mint fiakhoz szól:
„Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését,
s ne csüggedj el, ha korhol. ⁶Mert megfenyíti az Úr, akit szeret,
s megostorozza minden fiát, akit befogad.” ⁷A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? ⁸Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor fattyak vagytok, nem fiak. ⁹Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk? ¹⁰Azok néhanapján kényükre-kedvükre fenyítettek meg minket, ő viszont javunkra, hogy szentségének részeseivé legyünk. ¹¹A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igaz élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte. ¹²Ezért feszítsétek meg a lankadt karokat és roggyant térdeket, ¹³a görbe utakon pedig járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.

Óvás az elpártolástól.

¹⁴Törekedjetek békességben élni mindenkivel, törekedjetek az igaz életre. Enélkül senki sem látja meg az Urat. ¹⁵Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja, hogy valami mérges gyökér föl ne szökkenjen, kárt ne okozzon és senkit meg ne fertőzzön. ¹⁶Senki se legyen parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségét. ¹⁷Hiszen tudjátok, hogy mikor később szerette volna az áldást, elutasításban volt része, s nem sikerült az elhatározáson változtatnia, noha könnyek közt kísérelte meg. ¹⁸Ti nem járultatok kézzelfogható hegyhez, lobogó tűzhöz, homályhoz, sötétséghez vagy förgeteghez, ¹⁹sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, melynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ne szóljon hozzájuk tovább a szó. ²⁰Nem tudták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg.” ²¹Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: „Rémület és reszketés fog el.” ²²Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, ²³az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, ²⁴az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely hathatósabban kiált, mint Ábelé. ²⁵Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a hozzátok szólót. Ha ugyanis nem menekültek meg azok, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, akik a mennyből szólótól fordulunk el. ²⁶Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig azt ígéri: „Még egyszer, s akkor nemcsak a földet, hanem az eget is megrendítem.” ²⁷Ez a „még egyszer” jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változtathatatlan. ²⁸Mivel tehát változtathatatlan országot nyertünk, legyünk hálásak és szolgáljunk Istennek tetszően, tisztelettel teljes félelemmel. ²⁹A mi Istenünk ugyanis emésztő tűz.

Különböző erkölcsi intelmek.

13 ¹Maradjon meg (köztetek) a testvéri szeretet. ²El ne hanyagoljátok a vendégszeretetet: amikor némelyek ezt gyakorolták, tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül. ³Gondoljatok a foglyokra, mintha magatok is foglyok volnátok, az üldözést szenvedőkre, mint akik magatok is testben éltek. ⁴A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, a házasélet pedig legyen szeplőtelen. A paráznát és a házasságtörőt megítéli az Isten. ⁵Éljetek kapzsiság nélkül, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő mondta: „Nem hagylak el, és nem hagylak cserben.” ⁶Ezért bizalommal mondhatjuk:
„Az Úr velem van, nincs bennem félelem:
ember mit árthat énnekem?” ⁷Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket! ⁸Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. ⁹Ne hagyjátok félrevezetni magatokat mindenféle különös tanításoktól! Jobb a szívet kegyelemmel erősíteni, mint olyan étellel, amely mit sem használ azoknak, akik élnek velük. ¹⁰Olyan oltárunk van, melyről nem ehetik az, aki a sátornál teljesít szolgálatot. ¹¹Az állatok testét ugyanis, melyeknek vérét a főpap a bűn engesztelésére beviszi a szentélybe, a táboron kívül égetik el. ¹²Ezért Jézus is, hogy tulajdon vérével szentelje meg a népet, a kapun kívül szenvedett. ¹³Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, és hordozzuk gyalázatát. ¹⁴Hiszen itt nincs maradandó hazánk, inkább az eljövendő után vágyódunk. ¹⁵Mutassuk be általa Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: nevének ajkunkon fakadó magasztalását. ¹⁶A jótékonyságról és adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozat kedves Istennek.

Befejezés

¹⁷Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok, s nekik kell számot adniuk lelketekről. Így majd örömmel teszik, nem pedig sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. ¹⁸Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyan győződve, hogy tiszta a lelkiismeretünk, hiszen minden tekintetben helyes életre törekszünk. ¹⁹Annál inkább kérlek erre titeket, hogy így mielőbb visszakerüljek hozzátok. ²⁰A békesség Istene, aki Urunkat Jézus (Krisztust), a juhok nagy pásztorát, az örök szövetség vére által föltámasztotta a halálból, ²¹tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja ő bennünk, ami kedves előtte, Jézus Krisztus által, dicsőség neki mindörökkön-örökké. Amen. ²²Kérlek testvérek, vegyétek jó néven az intő szót. Hiszen csak röviden írtam nektek. ²³Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Mihelyt megérkezik, vele együtt meglátogatlak titeket. ²⁴Köszöntsétek valamennyi elöljárótokat és az összes szenteket. Üdvözölnek az itáliai testvérek. ²⁵Kegyelem mindnyájatokkal! Amen.

KNB SZIT STL BD RUF KG