Keresés a Bibliában

1 1Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, (4Móz 12,6.7) 2A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (Ján 1,1.3; Kol 1,16) 3A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Márk 16,19; Fil 2,9.11;Ján 1,29) 4Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál. (Zsid 5,5) 5Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam? (Zsolt 2,7;2Sám 7,14) 6Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. (Zsolt 97,7; Jel 5,11-13) 7És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává, (Zsolt 104,4) 8Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. (Róm 9,5) 9Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. (Zsolt 45,8) 10És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; (Zsolt 102,26.27) 11Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. (Zsid,1 11. 12.) 12És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak. (1Ján 2,1) 13Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem? (Zsolt 110,1) 14Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet? (Gal 4,4.5) 2 1Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. (1Móz 3,19) 2Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: (Csel 7,53;5Móz 27,26) 3Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, (Mát 4,17) 4Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint. (Csel 3,6-9;5,3-5;Csel 8,15-17) 5Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk. (Zsid 12,28; Luk 10,9) 6Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? (Zsolt 8,5-7) 7Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, (Zsolt 40,7-9) 8Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. (Mát 28,18; Eféz 1,20-22) 9Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. (Fil 2,9-11;1Ján 2,2) 10Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. (Luk 24,26.46;Csel 3,15) 11Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni, (Zsid 10,10.14) 12Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked. (Zsolt 22,23) 13És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott. (Zsolt 18,3;Ésa 8,18) 14Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, (Róm 1,3;2Tim 1,10) 15És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának. (1Kor 15,25.26) 16Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. (Zsid 4,1) 17Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. (Fil 2,7.8) 18Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek. (Zsid 4,15) 3 1Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra, (Zsid 4,14) 2A ki hű ahhoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában. (Ján 17,4;4Móz 12,7) 3Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak. (Zak 6,12) 4Mert minden háznak van építője, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az. (Zsid 2,16;19,15; Zsid 4,12) 5Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, (Zsid 3,6;4,14) 6Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk. (1Kor 3,16;6,19) 7Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, (Zsolt 95,7-11) 8Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában, (2Móz 17,2-7) 9A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig. (2Pét 3,10-12) 10Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat. (Ésa 40,6.1Pét;1,24) 11Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba. (4Móz 14,21-24) 12Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; (5Móz 29,18) 13Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által: (Zsid 10,25; Júd 1,21-23) 14Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. (5Móz 32,35) 15E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor. (Zsid 12,29) 16Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által? (4Móz 14,24.30) 17Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában? (1Ján 1,5) 18Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? (4Móz 14,22) 19Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt. (Mát 10,32) 4 1Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. (Zsid 3,12.19; Márk 16,16) 2Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották. (Márk 16,16) 3Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. (Zsolt 95,11) 4Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. (1Móz 2,2) 5És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba. (Zsid 3,11) 6Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt: (Jak 2,12; Róm 8,2;Ján 13,17) 7Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. (Zsolt 95,7.8) 8Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. (1Móz 4,4.5; Zsid 12,24) 9Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. (1Móz 5,24) 10Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, (1Móz 2,2) 11Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. (1Móz 6,13.14) 12Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. (Jer 23,29) 13És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk. (Zsolt 139,4.11.12) 14Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. (Márk 16,19; Eféz 1,20-22;Mát 3,17) 15Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. (Luk 22,42-44; Fil 2,7.8;1Ján 3,5) 16Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül. (Ján 16,23.24.27) 5 1Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, (1Móz 48,21;1Móz 47,9) 2A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. (4Móz 15,24) 3És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért. (3Móz 16,6-16) 4És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is. (2Móz 28,1) 5Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged. (Zsolt 2,7) 6Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. (Zsolt 110,4) 7Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, (Mát 26,39;27,46;Luk 22,42-44) 8Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet; (Mát 3,17; Fil 2,6-8) 9És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek, (1Móz 48,13-20) 10Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak. (1Móz 14,18-20; Zsolt 110,4) 11A kiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra. (2Móz 2,2;2Móz 1,22) 12Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. (1Kor 3,1-3.1Pét;2,2) 13Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: (Zsid 2,25;Zsid 2,10) 14Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre. (Zsid 2,17;22,4;Zsid 21,2.10; Gal 4,26; Zsid 11,10;12,22;13,14) 6 1Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, (Eféz 4,19) 2A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. (2Móz 12,3-14) 3És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi. (2Móz 14,22-29) 4Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, (Józs 6,2) 5És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, (Józs 2,1;6,23) 6És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt. (2Pét 2,20.21) 7Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől; (2Sám 8,1;Dán 6,16-22) 8A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés. (Dán 3,23-27;Bir 7,19-21) 9De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is. (2Kir 4,20.36) 10Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. (Mát 10,42;25,40) 11Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen. (Zsid 1,10) 12Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket. (Zsolt 140,4) 13Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. (1Móz 22,16) 14Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged. (1Móz 12,3;17,4.5) 15És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet. (Róm 6,4; Eféz 4,1-4) 16Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü; (Mát 7,16.18) 17Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, (5Móz 1,13;Jak 2,18) 18Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, (Eféz 4,31) 19Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, (Péld 3,11.12; Jób 5,17) 20A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint. (Jel 3,19) 7 1Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta, (1Móz 14,18-20) 2A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, (Ésa 32,17;Mát 5,9) 3Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. (1Pét 2,11; Róm 7,23) 4Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; 5És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak; (4Móz 18,21) 6De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta, (1Móz 12,3) 7Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. (1Móz 6,5.2Móz;20,5.4Móz;11,29; Mát 6,24) 8És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él: (Róm 12,18; Mát 5,9) 9És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől, (5Móz 29,18) 10Mert ő még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek. (1Móz 25,33) 11Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint? (Zsid 1,6;20,6.2Móz;19,6) 12Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is. (2Móz 19,11.16-21) 13Mert a kiről ezek mondatnak, az más nemzetségből származott, a melyből senki sem szolgált az oltár körül; (2Móz 20,19) 14Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról. (2Móz 19,13) 15És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap, (Péld 27,1) 16A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett. (Gal 4,26) 17Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint. (Csel 18,21) 18Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, (Róm 8,3; Gal 3,11) 19Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez. (Csel 13,39;Ján 1,17) 20És a mennyiben nem esküvés nélkül való, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká, (Agge 2,6) 21De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint: (Zsolt 110,4) 22Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus. (Zsid 4,7) 23És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak: (5Móz 4,24) 24De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága. (Luk 16,19.25;Jer 12,3) 25Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök. (1Tim 2,5;1Ján 2,1) 26Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lőn, (Mát 25,36-40) 27A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván. (3Móz 16,3-16;Zsid 9,14) 28Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút. (1Tim 6,6.8;5Móz 31,8) 8 1Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle, (Eféz 1,20) 2Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített. (1Kor 11,1) 3Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen. (Eféz 5,2) 4Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal, (Zsolt 50,15;Eféz 5,19; Kol 3,16) 5A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked. (Kol 2,17;2Móz 25,40) 6Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett. (2Kor 3,6) 7Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak. (Eféz 6,18;Zsolt 145,18) 8Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. (Jer 31,31.32) 9Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr. (2Móz 19,5.6;2Móz 32,7.8) 10Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem. (Ésa 54,13) 11És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. (Ján 14,26) 12Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. (Jer 31,34) 13Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez. (Róm 8,28. 29. Zsid,8 19. Zsid. 10,22. 12,24. 9,14.) 9 1Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. (2Móz 25,8) 2Mert sátor építtetett, az első, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek. (2Móz 40,1-33) 3A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének, (Gal 3,23; Fil 4,7) 4Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva minden felől aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái, (1Kir 8,9;4Móz 17,1-11) 5Fölötte pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikről most nem szükséges külön szólani. (2Móz 25,18-25) 6Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére, (Ján 20,29.2Kor;5,7; Ésa 35,10) 7A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, vérrel, melyet magáért és a nép bűneiért áldoz. (2Móz 30,10;3Móz 16,9-19) 8Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor. (Zsid 10,19.20; Ján 14,6) 9A mi példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt, (1Pét 1,6; Róm 5,3) 10Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők. (Róm 5,3) 11Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, (Zsid 8,6) 12És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. (1Pét 1,19;Dán 9,24) 13Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: (3Móz 16,4-16;4Móz 19,2-20) 14Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. (1Pét 1,19) 15És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. (Csel 13,39;Márk 16,16) 16Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék. (Jak 2,5) 17Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes. (Ésa 40,6.1Pét;1,24) 18Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül. (Ésa 40,6.7;Zsolt 102,12) 19Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette, (2Móz 24,3-8) 20Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt. (Zsid,9 2. Jak. 4,8. 2 Pét. 1,7. 1 Ján. 3,18. 1 Tim. 1,5.) 21Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel. (3Móz 8,10-30) 22És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. (3Móz 17,11) 23Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal. (Zsid,9 11. 12.) 24Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk. (1Ján 2,1) 25Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; (Ján 1,13.1Pét;1,23) 26Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. (Gal 4,4.5) 27És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: (1Móz 3,19) 28Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre. (1Pét 3,18;1Thess 4,16.17) 10 1Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; (Kol 2,17; Gal 3,24) 2Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. (Zsolt 118,22; Mát 21,42) 3De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. (3Móz 16,21) 4Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. (Jak 2,12; Róm 8,2;Ján 13,17) 5Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, (Zsolt 40,7-9) 6Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. (Zsid 1,1.17.2Kor;5,6; Róm 7,23; Jak 4,1; Gal 5,17) 7Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. (Ján 4,34;10,17) 8Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek, (Róm 13,1.5; Mát 22,21; Tit 3,1) 9Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, (Róm 13,4.3) 10A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. (Zsid 9,14.28) 11És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. (1Kor 1,26;Luk 12,21) 12Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, (Zsid 4,8;5,9; Róm 13,7) 13Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. (1Kor 15,25.26) 14Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. (3Móz 19,18) 15Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: (5Móz 1,17) 16Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, (Jer 31,31-33) 17Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. (2Móz 20,13.14) 18A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat. (Jak 1,25) 19Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, (Ján 14,6) 20Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, (Jak 2,17; Mát 7,21) 21És lévén nagy papunk az Isten háza felett: (Zsid 3,6;4,14) 22Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, (Zsid 4,16) 23És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett, (1Tim 2,9.10; Ésa 3,18.19) 24És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, (Gal 5,6) 25El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. (2Pét 3,10-12) 26Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, (1Móz 18,12; Gal 4,26.27; Ésa 51,2; Péld 3,25) 27Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. (Mát 25,41) 28A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; (3Móz 20,10;5Móz 17,6) 29Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? (1Móz 15,6;Ésa 41,8) 30Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. (5Móz 32,35) 31Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. (Zsid 12,29) 32Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, (Jak 2,17.20) 33Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak. (Róm 8,28.33.3Ján;1,11) 34Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. (Mát 5,12) 35Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. (Mát 10,32) 36Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. (1Pét 1,6.7; Jak 5,7-11) 37Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. (1Pét 1,7.2Pét;3,9) 38Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. (Hab 2,4;Péld 3,32) 39De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. (Márk 16,16) 11 1A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Zsolt 140,4) 2Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. (Péld 18,21;1Móz 1,27) 3Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. (1Móz 1,1; Ján 1,1.10) 4Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. (1Móz 4,4.5; Zsid 12,24) 5Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. (1Móz 5,24) 6Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik. (5Móz 1,13;Jak 2,18) 7Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett. (1Móz 6,13.14) 8Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. (1Móz 12,1-4) 9Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. (1Móz 35,27) 10Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. (Jak 5,8.9.1Kor;10,11.1Ján;2,18.2Pét;3,10.11) 11Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. (1Móz 17,17.19;21,2) 12Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. (1Móz 22,17) 13Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. (1Móz 48,21;1Móz 47,9) 14Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. (Jak 1,6.7; Mát 7,7) 15És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. (1Móz 12,1) 16Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost. (2Móz 3,6) 17Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, (1Móz 22,2.9-12) 18A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; (1Móz 21,12; Róm 9,7) 19Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte. (Zak 1,3;Ésa 1,16) 20Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut. (1Móz 27,28.39) 21Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. (1Móz 48,13-20) 22Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett. (1Móz 50,24) 23Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. (2Móz 2,2;2Móz 1,22) 24Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, (2Móz 2,10.11) 25Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; (Luk 12,20) 26Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. (Csel 18,21) 27Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. (2Móz 2,15) 28Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket. (2Móz 12,3-14) 29Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek. (2Móz 14,22-29) 30Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták. (Józs 6,2) 31Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel. (Józs 2,1;6,23) 32És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; (Bir 6,11;4,6;13,3-5.24.25;11,11.1Sám;17,45) 33A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. (2Sám 8,1;Dán 6,16-22) 34Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. (Dán 3,23-27;Bir 7,19-21) 35Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. (2Kir 4,20.36) 36Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; (Jer 20,2) 37Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, (Ján 1,43;21,15-17;1Pét 1,1) 38A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. (Mát 5,12) 39És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. (1Móz 3,15) 40Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak. (Csel 3,14) 12 1Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. (Róm 6,4; Eféz 4,1-4) 2Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. (Márk 6,13) 3Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. (Márk 16,18) 4Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. (Eféz 6,18;Zsolt 145,18) 5És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; (Péld 3,11.12; Jób 5,17) 6Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. (Jel 3,19) 7Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? (Gal 6,1) 8Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. (Zsolt 51,15;Péld 10,12.1Pét;4,8) 9Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! (Zsid 2,11; Jak 1,1; Ján 7,35) 10Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. (Róm 8,28. 29. Zsid,12 19. Zsid. 10,22. 12,24. 9,14.) 11Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak. (Eféz 1,3;2,4; Tit 3,5.7.1Kor;15,20) 12Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, (Zsid 5,4; Kol 1,12.2Tim;4,8) 13És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. (Gal 3,23; Fil 4,7) 14Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat: (Róm 12,18; Mát 5,9) 15Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. (5Móz 29,18) 16Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát. (1Móz 25,33) 17Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást. (Róm 6,22; Zsid 10,39) 18Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, (2Móz 19,11.16-21) 19És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; (2Móz 20,19) 20Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le; (2Móz 19,13) 21És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek: (Eféz 6,14;5,8; Zsid 6,18.2Tim;1,9.10; Jak 1,25) 22Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, (Gal 4,26) 23Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, (Zsid 2,9; Gal 1,6.2Kor;7,1) 24És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. (3Móz 11,44;19,2) 25Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon, (Gal 4,6; Róm 2,6.11; Zsid 12,28) 26Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. (Agge 2,6) 27Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. (Zsid 9,14.1Kor;5,7) 28Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. (Jel 13,8; Eféz 3,9.2Tim;1,9.10; Róm 16,25.26; Eféz 1,4) 29Mert a mi Istenünk megemésztő tűz. (5Móz 4,24) 13 1Az atyafiúi szeretet maradjon meg. (Zsid,13 2. Jak. 4,8. 2 Pét. 1,7. 1 Ján. 3,18. 1 Tim. 1,5.) 2A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg. (Zsid,13 3. Ján. 1,12. 13. 3,3. Jak. 1,18. Zsid. 4,12.) 3Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint a kik magatok is testben vagytok. (Mát 25,36-40) 4Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. (1Kor 6,9) 5Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; (1Tim 6,6.8;5Móz 31,8) 6Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem? (Zsolt 118,6) 7Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket. (1Kor 11,1) 8Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Zsid,13 6. 7. Dán. 2,34. 44. 45.) 9Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, a kik azok körül járnak. (Eféz 2,22; Zsid 3,6; Róm 12,1; Zsid 13,15; Zsolt 51,19) 10Van oltárunk, a melyről nincs joguk enni azoknak, a kik a sátornak szolgálnak. (Gal 5,4) 11Mert a mely állatok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. (Ján 19,17-20) 12Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. (Ésa 8,14; Róm 9,32.33.1Kor;1,23.1Thess;5,9) 13Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván. (2Móz 19,5.6; Jel 1,6; Ésa 3,21) 14Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. (Hós 2,22; Róm 9,25;11,30.31) 15Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. (Hós 14,3) 16A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. (Fil 4,18) 17Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ. (1Thess 5,12;Ezék 3,17) 18Imádkozzatok érettünk. Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni. (Róm 13,4.3) 19Kiváltképen pedig arra kérlek, hogy ezt cselekedjétek, hogy mihamarább visszaadhassam néktek. (Zsid,13 12. 3. 9. Tit. 2,7. 8.) 20A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, (Ján 10,11) 21Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség örökkön örökké. Ámen. (Zsid 4,8;5,9; Róm 13,7) 22Kérlek pedig titeket atyámfiai, szívleljétek meg ez intő beszédet, hiszen röviden is írtam néktek. (Eféz 6,5.6; Tit 2,9) 23Legyen tudtotokra, hogy a mi atyánkfia Timótheus kiszabadult, a kivel ha csakhamar eljő, meglátogatlak titeket. (Mát 5,10.39) 24Köszöntsétek minden előljárótokat és a szenteket mind. Köszöntenek titeket az Olaszországból valók. (Luk 12,47.15;3,14.17;4,14.16) 25Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen! (Zsid 4,1;3,18; Luk 9,23.24; Ján 13,15; Mát 16,24)

KNB SZIT STL BD RUF KG