1 ¹Miután régen számos alkalommal és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták révén, ²ezekben a végső időkben egy fiú révén szólt hozzánk, akit mindenek örökösévé tett, és aki által a világot teremtette; ³aki dicsőségének ragyogása és lényegének képmása, aki szavának erejével hordozza a mindenséget; és aki, miután a bűnöktől való megtisztítást bevégezte, helyet foglalt a Fenség jobbján a magasságban. ⁴Annyival följebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
⁵Mert az angyalok közül kinek mondta valaha is: Te a Fiam vagy, ma nemzettelek téged!; továbbá: Én atyja leszek, ő meg a fiam? ⁶Amikor pedig az elsőszülöttet a világba vezeti, ismét így szól: Imádja őt Isten minden angyala! ⁷Míg az angyalokról ezt mondja: Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává, ⁸addig a Fiúról így szól: Trónusod, ó Isten, örökkön-örökké megmarad, és jogarod az igazság jogara.
⁹Szeretted az igazságot, és gyűlölted a törvénytelenséget, ezért kent fel téged Isten, a te Istened az öröm olajával társaid fölé. ¹⁰Továbbá: Te vetettél, Uram, kezdetben alapot a földnek; és kezed alkotása az ég.
¹¹Ezek elpusztulnak, de te megmaradsz. Ezek mind elavulnak, mint a ruha. ¹²Összegöngyölíted őket, mint egy köpenyt, és mint a ruha, elváltoznak; de te ugyanaz maradsz; és esztendeid el nem fogynak. ¹³Az angyalok közül kinek mondta valaha is: Ülj a jobbom felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem? ¹⁴Nemde mindannyian szolgáló lelkek ők, akik azok szolgálatára küldettek, akik örökölni fogják az üdvösséget?
2 ¹Még jobban kell tehát figyelnünk a hallottakra, hogy el ne sodródjunk. ²Ugyanis ha az angyalok által hirdetett ige hatályba lépett, és minden törvényszegés és engedetlenség megkapta jogos büntetését, ³akkor hogyan menekülünk meg mi, ha semmibe veszünk egy ilyen nagy üdvösséget? Ezt először az Úr hirdette, és azok, akik hallották, megerősítették számunkra, ⁴Isten pedig velük együtt tett tanúságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.
⁵Ugyanis nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről beszélünk. ⁶Sőt valahol valaki így tett tanúságot: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy gondot viselsz rá? ⁷Egy kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál. Dicsőséggel és méltósággal koronáztad, ⁸és mindent a lába alá vetettél. Ha pedig mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, ⁹azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevéssel lett kisebbé az angyaloknál, a halál elszenvedése által dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, mivel Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
¹⁰Mert helyénvaló volt, hogy akiért és aki által van minden, s aki számos fiát dicsőségre vezeti, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. ¹¹Ugyanis a megszentelő és a megszenteltek egytől valók. Ennek okán nem szégyelli testvéreinek nevezni őket, ¹²amikor így szól: Hirdetem majd neved testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged. ¹³Továbbá: Én benne reménykedem, illetve: Íme, itt vagyunk, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem. ¹⁴Mivel pedig a gyermekek egyazon test és vér részesei, ő is hasonlóképpen részese lett ezeknek, hogy halála által semmivé tegye azt, akinek hatalma van a halálon – azaz az ördögöt –, ¹⁵és szabaddá tegye azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. ¹⁶Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. ¹⁷Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hitelt érdemlő főpap legyen az Istent illető dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. ¹⁸Mivel maga is szenvedett kísértést, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek.
3 ¹Ezért, szent testvéreim, mennyei hivatás részesei, legyetek figyelemmel hitvallásunk apostola és főpapja, Jézus iránt, ²akit megbízója tett hitelt érdemlővé, ahogy Mózest is az Ő [egész] házában.
³Ugyanis ő nagyobb dicsőségre méltó, mint Mózes, mint ahogy a háznál nagyobb méltóság illeti a ház építőjét. ⁴Minden háznak van ugyanis építője, de Isten az, aki mindent felépített. ⁵Mózes hitelt érdemelt az Ő egész házában mint szolga, hogy tanúságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket később kellett hírül adni. ⁶Krisztus viszont mint Fiú hitelt érdemel a saját háza fölött. Mi vagyunk az ő háza, ha szilárdan megtartjuk a bátor bizalmat és a reménységből fakadó büszkeséget.
⁷Ezért, amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő hangját halljátok, ⁸ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején, a kísértés napján a pusztában, ⁹ahol atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek, és látták tetteimet negyven éven át. ¹⁰Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam:
„Állandóan tévelygő szívűek, és útjaimat nem ismerték meg.” ¹¹Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba.”
¹²Vigyázzatok, testvéreim, nehogy közületek valakinek a szíve a hitetlenségig romlott legyen, és elszakadjon az élő Istentől! ¹³Hanem buzdítsátok egymást nap mint nap, amíg ez a „ma” tart, hogy a bűn cselvetése meg ne keményítsen közületek valakit! ¹⁴Ugyanis Krisztus részesei vagyunk, amennyiben azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. ¹⁵Ezért a buzdítás: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején! ¹⁶Kik voltak azok, akik hallották és fellázadtak? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? ¹⁷És kikre haragudott negyven éven át? Ugye azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? ¹⁸És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalmába, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? ¹⁹Látjuk tehát, hogy hitetlenségük miatt nem mehettek be.
4 ¹Nagy gonddal ügyeljünk tehát arra – amíg fönnáll az ő nyugalmába való bemenetel ígérete –, hogy ebből közületek senki ki ne zárassék! ²Mert nekünk is hirdették az örömhírt, akárcsak nekik; de nekik nem használt a hallott szó, mivel nem léptek közösségre a hitben azokkal, akik meghallgatták. ³Mi viszont, akik eljutottunk a hitre, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba”; jóllehet alkotásai készen voltak a világ teremtése óta. ⁴Egy bizonyos helyen ugyanis így szól a hetedik napról: És megpihent Isten a hetedik napon minden alkotómunkája után. ⁵Az imént idézett helyen viszont így: Nem fognak bemenni nyugalmamba. ⁶Mivel tehát még várható, hogy lesznek, akik bemennek oda, és mivel akiknek előbb hirdették az örömhírt, engedetlenségük miatt nem mentek be, ⁷egy napot ismét így jelöl meg: „ma”, amikor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogy az előbb mondtuk: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! ⁸Mert ha Józsue megadta volna nekik a nyugalmat, akkor később nem szólt volna egy másik napról. ⁹Következésképpen a szombati nyugalom még ezután vár Isten népére. ¹⁰Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megpihent munkáitól, ahogy Isten is a magáétól. ¹¹Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében! ¹²Isten igéje ugyanis élő és hatékony, élesebb minden kétélű kardnál. Behatol az elme és a lélek, az ízületek és a velő szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. ¹³Nincs előtte rejtve teremtmény: minden mezítelen és födetlen szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.
¹⁴Mivel nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz! ¹⁵Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni erőtlenségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de a bűntől mentes maradt. ¹⁶Járuljunk tehát bátor bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk!
5 ¹Minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. ²Képes arra, hogy megértéssel legyen a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, hiszen ő maga is erőtlenséggel teli. ³Ennek okán nemcsak a népért, hanem önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. ⁴Senki sem szerezheti meg önmagának ezt a méltóságot, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.
⁵Ugyanúgy Krisztus sem önmagát dicsőítette meg azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Te a fiam vagy, ma nemzettelek téged. ⁶Ahogy másutt is mondja: Te pap vagy örökre, Melkizedek rendje szerint. ⁷Ő testi élete napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma volt arra, hogy megszabadítsa őt a halálból, és istenfélelméért meghallgatásra talált. ⁸Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet, ⁹és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. ¹⁰Mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.
¹¹Erről sok mondanivalónk van, és nehéz megmagyarázni, mivel eltompult a hallásotok. ¹²Hiszen ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki Isten igéjének alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd táplálékra. ¹³Aki ugyanis tejen él, járatlan az igaz tanításról szóló beszédben, hiszen gyermek. ¹⁴A szilárd táplálék nagykorúaknak való, akiknek az érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.
6 ¹Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, lépjünk előre a nagykorúság felé! Ne kezdjünk ismét abba, hogy alapot vetünk, és a holt cselekedetekből való megtérésről, az Istenbe vetett hitről, ²a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről tanítunk. ³Előre hát, ha Isten is úgy akarja!
⁴Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelték a mennyei ajándékot, és a Szentlélek részeseivé lettek, ⁵akik megízlelték Isten jó igéjét és a jövendő világ erőit, ⁶de elbuktak; lehetetlen, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek, mert önkezükkel feszítik keresztre és gyalázzák meg Isten Fiát. ⁷A föld ugyanis, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik megművelik, áldást kap Istentől; ⁸de amelyik tövist és bogáncsot terem, értéktelen, és átok vár rá, s végül fölégetik.
⁹Ami titeket illet, szeretteim – még ha így beszélünk is –, meg vagyunk győződve, hogy jobb dolgok, az üdvösség felé tartotok. ¹⁰Isten ugyanis nem igazságtalan, hogy elfeledkeznék tetteitekről és arról a szeretetről, amelyet nevéért tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok, és most is szolgáltok. ¹¹Szívből kívánjuk, hogy mindnyájan ugyanazt az igyekezetet tanúsítsátok mindvégig, amíg a remény be nem teljesedik, ¹²hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által az ígéreteket öröklik.
¹³Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött: ¹⁴Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak. ¹⁵Így, miután türelemmel kitartott, az ígéret beteljesült. ¹⁶Az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és köztük minden vitás ügynek véget vet és mindent megerősít az eskü. ¹⁷Ezért amikor Isten még nyilvánvalóbban meg akarta mutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel kötelezte magát, ¹⁸hogy e két változhatatlan tény által – amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjék – erős bátorítást kapjunk mi, akik hozzá menekültünk, hogy belekapaszkodjunk a nekünk adott reménybe.
¹⁹Ez a remény lelkünknek mintegy biztos és erős horgonya, amely behatol a szentély függönye mögé, ²⁰ahová elsőként ment be értünk Jézus, aki főpap lett Melkizedek rendje szerint örökre.
7 ¹Ez a Melkizedek Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta, ²és akinek Ábrahám tizedet is adott mindenből. Neve egyrészt azt jelenti, „az igazság királya”, másrészt Sálem királya, vagyis „a béke királya”. ³Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, és mivel hasonlóvá lett Isten Fiához, pap marad mindörökre.
⁴Nézzétek, milyen nagy ő, akinek Ábrahám, a patriarcha tizedet adott a zsákmányból. ⁵Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a Törvény szerint a néptől, azaz testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahám leszármazottai. ⁶De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta. ⁷Vitathatatlan, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. ⁸Ott halandó emberek szednek tizedet, itt pedig az, akiről tanúságunk van, hogy él. ⁹És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, ¹⁰mert már jelen volt atyja ágyékában, amikor Melkizedekkel találkozott.
¹¹Amennyiben a tökéletesség elérhető lett volna a levita papság által – hiszen a nép ennek alapján kapta a Törvényt –, mi szükség lett volna még arra, hogy egy másik pap jöjjön Melkizedek rendje szerint, azaz nem Áron rendje szerint? ¹²Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a Törvény is. ¹³Ugyanis akiről itt szó van, egy másik törzshöz tartozik, amelyikből még senki sem szolgált az oltárnál. ¹⁴Hiszen ismeretes, hogy a mi Urunk Júda törzséből származott, de erről a törzsről papokkal kapcsolatban Mózes semmit sem mondott.
¹⁵Mindez még inkább nyilvánvaló, ha egy másik, Melkizedekhez hasonló pap támad, ¹⁶aki nem egy testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem a romolhatatlan élet ereje által. ¹⁷Emellett szól ez a tanúságtétel: Te pap vagy örökre, Melkizedek rendje szerint. ¹⁸Tehát a korábbi parancsolat érvényét veszti, mivel hatástalan és hasztalan volt, ¹⁹mert a Törvény semmit sem tett tökéletessé. Másrészt viszont egy jobb reménység kel életre, ami által közelebb kerülünk Istenhez.
²⁰Mindez nem eskü nélkül történt – míg amazok eskü nélkül lettek papokká –, ²¹hanem annak esküje által, aki így szólt hozzá: Megesküdött az Úr, és meg nem bánja; pap vagy te örökre. ²²Ezért ő egy jobb szövetség kezese lett. ²³Azok többen lettek papokká, mert a halál megakadályozta, hogy szolgálatban maradjanak. ²⁴Neki viszont, mivel örökre megmarad, a papsága is örök. ²⁵Ezért örökre üdvözíteni tudja azokat, akik általa járulnak Istenhez, örökké él ugyanis, hogy közbenjárjon értük.
²⁶Valóban ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, aki magasabbra jutott az egeknél; ²⁷akinek nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneiért mutasson be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. ²⁸A Törvény erőtlen embereket tett főpappá, a Törvény utáni eskü szava viszont a Fiút, aki örökre tökéletes.
8 ¹Az elhangzottak lényege a következő: olyan főpapunk van, aki a Fenség trónusának jobbján foglalt helyet a mennyben, ²annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem ember. ³Minden főpapnak ajándékokat és áldozatokat kell felajánlania, ezért szükséges, hogy ő is fel tudjon valamit ajánlani. ⁴Ha a földön volna, még csak pap sem lehetne, hiszen már vannak olyanok, akik a Törvény szerint felajánlják az ajándékokat. ⁵Ezek a mennyeiek képmásában és árnyékában teljesítenek szolgálatot. Mózes ugyanis ezt az utasítást kapta a sátor elkészítése előtt: Vigyázz, mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen mutattam neked! ⁶Most azonban ő annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a jobb szövetségnek lett a közvetítője, amelyik jobb ígéretek alapján köttetett.
⁷Mert ha az első hibátlan lett volna, nem kellett volna egy másodikkal helyettesíteni. ⁸Hibáztatja ugyanis őket, amikor így szól: Íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. ⁹Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, mert nem maradtak meg szövetségemben, és én is elhagytam őket, mondja az Úr. ¹⁰Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok múltán Izrael házával kötök, mondja az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. ¹¹Senkinek sem kell többé a társát és testvérét tanítania: „Ismerd meg az Urat!”, mivel mindenki – a legkisebbtől a legnagyobbig – ismerni fog engem, ¹²mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikre többé nem emlékezem. ¹³Az „új”-ról szólva elavulttá nyilvánítja az elsőt. Ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.
9 ¹Az elsőnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szentélye. ²Hiszen sátrat építettek, amelynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és az áldozati kenyerek. Ezt nevezték „szent sátor”-nak. ³A második függönyön túl volt a „szentek szentjé”-nek nevezett sátor. ⁴Itt volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt egy aranyedény a mannával és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái, ⁵fölötte pedig a dicsőség kerubjai, amelyek beárnyékolták a könyörület trónját. De ezekről most nem szükséges részletesen szólni.
⁶Amióta ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, ⁷a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet felajánl önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. ⁸A Szentlélek ezzel nyilvánvalóvá teszi, hogy addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út, amíg az első sátor fennáll. ⁹A jelenre vonatkozó jelkép ez: ott olyan ajándékokat és áldozatokat ajánlanak fel, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálatot végzőt, ¹⁰mivel ezek csak ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó külső rendelkezések, melyek csak az új rendelkezés idejéig vannak érvényben.
¹¹Krisztus viszont mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való, ¹²és nem is bakok és borjak vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. ¹³Mert ha a bakok és a bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis az istentisztelet számára tisztává teszi a testet, ¹⁴akkor Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát ajánlotta föl Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
¹⁵Ezért új szövetség közvetítője, hogy miután meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, a meghívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. ¹⁶Mert ahol végrendelet van, ott be kell következnie a végrendelkező halálának is; ¹⁷ugyanis a végrendelet csak halál esetén érvényes. Amíg a végrendelkező él, addig nem hatályos. ¹⁸Ezért az első szövetség sem lépett életbe vér nélkül. ¹⁹Mert amikor Mózes a Törvény szerint elmondott az egész népnek minden parancsolatot, vette a borjak [és bakok] vérét együtt a vízzel, a vörös gyapjúval és az izsóppal, és meghintette magát a könyvet és az egész népet, ²⁰e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten kötött veletek. ²¹Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is. ²²A Törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.
²³Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat viszont ezeknél különb áldozatokkal. ²⁴Mert nem emberkéz alkotta szentélybe – amely az igazi szentély előképe – ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most értünk Isten színe elé lépjen. ²⁵Nem azért, hogy újra meg újra felajánlja önmagát, ahogyan a főpap évenként bemegy a szentélybe másnak a vérével, ²⁶hiszen akkor a világ kezdete óta sokszor kellett volna szenvednie. Most, az idők végén, egyetlenegyszer jelent meg, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. ²⁷És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következzék, ²⁸úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűntől függetlenül fog megjelenni azoknak, akik tőle várják üdvösségüket.
10 ¹Mivel a Törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként állandóan bemutatnak, soha nem lesz képes tökéletessé tenni azokat, akik az áldozatot felajánlják. ²Különben nem hagyták volna abba az áldozatok felajánlását? Hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. ³Az áldozatok ellenben évről évre a bűnökre emlékeztetnek. ⁴Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és a bakok vére bűnöket töröljön el. ⁵Ezért, amikor a világba lép, így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, hanem testet alkottál nekem. ⁶Az égő- és a bűnért való áldozatokat nem kedvelted. ⁷Akkor így szóltam: „Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratod, Istenem.” ⁸Először ezt mondja: Az áldozatokat és az ajándékokat, az égő- és a bűnért való áldozatokat – amelyeket a Törvény szerint mutatnak be – nem akartad, nem is kedvelted. ⁹Azután viszont így szól: Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratod. Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. ¹⁰Az ő akarata szentelt meg minket egyszer s mindenkorra Jézus Krisztus testének feláldozása által.
¹¹Minden pap naponta szolgálatba áll, és sokszor bemutatja ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. ¹²Ezzel szemben ő, miután egyetlen áldozatot ajánlott fel a bűnökért, örökre helyet foglalt Isten jobbján, ¹³és várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. ¹⁴Ugyanis egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette azokat, akik megszentelődnek. ¹⁵A Szentlélek is tanúságot tesz nekünk erről, mert miután ezt mondja: ¹⁶Ez az a szövetség, amelyet majd ama napok múltán velük kötök, így szól az Úr: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom. ¹⁷Bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. ¹⁸Ahol pedig ezek bocsánatot nyernek, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.
¹⁹Testvéreim, mivel Jézus Krisztus vére által bátor bizalommal léphetünk a szentélybe ²⁰azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a függöny, azaz teste által; ²¹és mivel ilyen papunk van Isten háza felett: ²²járuljunk oda őszinte szívvel és teljes hittel, hiszen a szívünk megtisztult a gonosz lelkiismerettől, ²³a testünket pedig lemosták tiszta vízzel! Tartsunk ki reményünk rendületlen megvallásában, mert hitelre méltó az, aki az ígéretet tette! ²⁴Legyen gondunk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó tettekre sarkalljuk! ²⁵Ne hagyjuk el saját gyülekezetünket, ahogy némelyek teszik, hanem bátorítsuk egymást; annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
²⁶Amennyiben az igazság megismerése után szándékosan vétkezünk, nincs többé bűnökért való áldozat, ²⁷hanem valami rettentő várakozás az ítéletre, amikor mohó tűz emészti majd föl az ellenszegülőket. ²⁸Aki megszegi Mózes Törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. ²⁹Mit gondoltok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki Isten Fiát lábbal tapossa, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tekinti, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? ³⁰Hiszen ismerjük, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. Továbbá: Az Úr megítéli az ő népét. ³¹Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
³²Idézzétek emlékezetbe a korábbi napokat, amikor, miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teli küzdelmet álltatok ki. ³³Egyrészt gyalázkodó beszéddel és bántalmazással nyilvánosan megszégyenítettek benneteket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel így bántak. ³⁴Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását örömmel fogadtátok annak tudatában, hogy nektek értékesebb és maradandóbb javaitok vannak. ³⁵Ne veszítsétek el tehát bátor bizalmatokat, mert ennek nagy a jutalma. ³⁶Állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát tettekre váltva beteljesüljön rajtatok az ígéret. ³⁷Mert még egy nagyon kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. ³⁸Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. ³⁹Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.
11 ¹A hit a remélt dolgok alapja, és a nem láthatók bizonyítéka. ²Ennek alapján kaptak elismerést a régiek. ³A hit révén ismerjük fel, hogy a világot Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatókból lett a látható. ⁴Hite által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin, és ezáltal bizonyult igaznak, hiszen Isten tanúskodik ajándékairól, így hite által még holta után is beszél. ⁵Hite miatt ragadtatott el Énok, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. ⁶Hit nélkül senki sem lehet kedves előtte, hiszen aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. ⁷Hit által kapott figyelmeztetést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félő tisztelettel készítette el a bárkát háza népe megmentésére. Ezáltal elítélte a világot, és a hit szerinti igaz mivolt örökösévé lett.
⁸Hitből engedelmeskedett Ábrahám, amikor Isten hívta, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. Elindult, nem tudva, hová megy.
⁹Hit által költözött át az ígéret földjére mint idegen földre, és sátrakban lakott csakúgy, mint Izsák és Jákob, ugyanannak az ígéretnek az örökösei. ¹⁰Azt a szilárd alapú várost várta ugyanis, amelynek tervezője és építője Isten. ¹¹Hit által kapott erőt a meddő Sára is, hogy foganjon, noha már idős volt, mert hitelre méltónak tartotta azt, aki az ígéretet tette. ¹²Így tehát egytől – méghozzá egy szinte már halottól – származtak oly sokan, mint az ég csillagai és mint a tengerpart fövenye, amely megszámlálhatatlan.
¹³Ezek mind hitben haltak meg anélkül, hogy részük lett volna az ígéretek beteljesedésében. Csak távolról látták ezt, és üdvözölték, és megvallották, hogy idegenek és jövevények a földön. ¹⁴Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. ¹⁵És ha arra a hazára gondoltak volna, ahonnét eljöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. ¹⁶Azonban egy jobb után vágyakoztak, mégpedig a mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, hiszen várost készített számukra.
¹⁷Hitből ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, ¹⁸akinek megmondta Isten: Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. ¹⁹Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt előkép gyanánt. ²⁰Hit által áldotta meg Izsák eljövendő dolgokkal kapcsolatban Jákobot és Ézsaut. ²¹Hite által áldotta meg a haldokló Jákob József valamennyi fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott. ²²Hite által gondolt József élete végén Izrael fiainak kivonulására, és rendelkezett holtteste felől.
²³Hitük által rejtegették születése után három hónapig Mózest a szülei, ugyanis látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. ²⁴Hite által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának nevezzék. ²⁵Inkább választotta Isten népének sanyarú sorsát, semhogy a bűn mulandó előnyét élvezze. ²⁶Nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a jutalomra figyelt. ²⁷Hite által hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától. Szilárd maradt, mint aki látja a láthatatlant. ²⁸Hit által ünnepelte meg a pászkát és a vérrel való meghintést, hogy a Pusztító ne érintse elsőszülötteiket. ²⁹Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön. Amikor ezt az egyiptomiak megpróbálták, elnyelte őket a víz. ³⁰Hit által omlottak le Jerikó falai, miután hét napon át körüljárták. ³¹Hite által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a szajha, amikor a kémeket békességgel befogadta.
³²És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. ³³Ezek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, ³⁴tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. ³⁵Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. ³⁶Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. ³⁷Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, ³⁸akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. ³⁹És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. ⁴⁰Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.
12 ¹Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora sokasága vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát! ²Szegezzük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett a gyalázattal nem törődve szenvedte el a keresztet, és helyet foglalt Isten trónjának jobbján. ³Gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellenségeskedést viselt el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!
⁴A bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen véretek ontásáig. ⁵Elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, ⁶mert akit szeret az Úr, azt megfegyelmezi, és megbünteti minden fiát, akit elfogad.
⁷Amit elviseltek, fegyelmeteket szolgálja: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fegyelmez az apja? ⁸Ha pedig fegyelmezés nélkül maradtok – amelyben mindenki részesül –, akkor fattyak vagytok, nem fiak. ⁹Továbbá test szerinti atyáink fegyelmeztek bennünket, és mi tiszteletben tartottuk őket. Nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? ¹⁰Ők néhány napig a saját elgondolásuk szerint fegyelmeztek, ő pedig a javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. ¹¹Amikor arra kerül a sor, semmiféle fegyelmezés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság és a béke gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. ¹²Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket! ¹³Egyenes ösvényeken járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon!
¹⁴A békét keressétek mindenki iránt, valamint a megszentelődést, ami nélkül senki sem látja meg az Urat! ¹⁵Ügyeljetek arra, hogy senki se legyen híján Isten kegyelmének, nehogy valami keserű gyökér felnövekedve kárt okozzon, és sokakat megfertőzzön! ¹⁶Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! ¹⁷Hiszen tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és már lehetetlen volt helyrehoznia a dolgot, noha könnyek között könyörgött.
¹⁸Ti nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez ¹⁹vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. ²⁰Nem bírták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” ²¹És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Félelem fogott el, és remegek. ²²Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez, ²³a mennyben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, ²⁴az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hathatósabban beszél, mint Ábelé.
²⁵Vigyázzatok, el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott figyelmeztetést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. ²⁶Akkor hangja csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem a mennyet is. ²⁷A „még egyszer” pedig azok pusztulását jelenti, amik mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. ²⁸Bennünk tehát, akik egy rendíthetetlen országot kaptunk, legyen hála, és ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tiszteletteljes félelemmel. ²⁹Istenünk ugyanis emésztő tűz.
13 ¹Maradjatok meg a testvéri szeretetben! ²Ne hanyagoljátok el a vendégszeretetet, mert ezáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül! ³Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a meggyötörtekről, mintha titeket gyötörtek volna meg! ⁴Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet tiszta! A paráznákra és a házasságtörőkre ugyanis Isten ítélete vár. ⁵Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, hiszen ő maga mondta: Bizony nem maradok el tőled, és téged el nem hagylak. ⁶Ezért bizakodva mondjuk: Az Úr a segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem?
⁷Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket! ⁸Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. ⁹Ne hagyjátok magatokat félrevezetni különféle idegen tanításoktól! Az a jó ugyanis, ha a kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik a rájuk vonatkozó előírásokat követik. ¹⁰Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. ¹¹Azoknak az állatoknak a testét, amelyek vérét a főpap a szentélybe viszi a bűnért, elégetik a táboron kívül. ¹²Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. ¹³Menjünk ki hát hozzá a táboron kívülre hordozva gyalázatát! ¹⁴Ugyanis nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. ¹⁵Általa vigyük mindenkor Isten elé a dicsőítés áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét! ¹⁶Ne feledkezzetek meg a kölcsönös jótékonyságról és a közösség építéséről! Isten előtt ugyanis az ilyen áldozatok kedvesek. ¹⁷Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre tudván, hogy erről számot kell majd adniuk. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra!
¹⁸Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. ¹⁹Arra buzdítalak benneteket, hogy főként azért imádkozzatok, hogy mielőbb visszajussak hozzátok.
²⁰A békesség Istene, aki az örök szövetség vére által visszahozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, ²¹tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát! Munkálja bennünk azt, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön[-örökké]! Ámen.
²²Kérlek benneteket, testvérek, fogadjátok meg e buzdító szót, hiszen csak röviden írtam nektek!
²³Tudjátok, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és amennyiben hamarosan megjön, meglátogatlak titeket vele együtt.
²⁴Köszöntsétek vezetőiteket és mind a szenteket! Köszöntenek titeket a testvérek Itáliából.
²⁵Kegyelem mindnyájatokkal!