Jeremiás Siralmai

4 ¹Hogy meghomályosodott az arany, elváltozott a legjobb szín! széthányattak a szentély kövei minden utczaszegleten.
²Sion dicsőséges fiai, a tiszta aranyba öltözöttek, hogy lettek hasonlókká a cserép-edényekhez, a fazekas kezei csinálmányához!
   ³Még a szörnyetegek is nyujtják emlőjöket, és szoptatják kölykeiket; de az én népem leánya kegyetlen, mint a struczmadár a pusztában.
   ⁴A csecsemő nyelve inyéhez ragadott a szomjúságban; kenyeret kérnek a kisdedek, és nincs, ki szegne nekik.
   ⁵A kik gyönyörűségben lakmároztak, elvesznek az útakon; a kik bíborban neveltettek, a ganéjt ölelgetik.
   ⁶Nagyobb az én népem leányának gonoszsága Sodoma bűnénél, mely fölforgattatott egy szempillantásban, a nélkül, hogy kézzel nyúltak volna ahhoz.Móz. I. 19,24  ⁷Fehérebbek voltak az ő nazareusai a hónál, tisztábbak a tejnél, pirosabbak a régi elefántcsontnál, szebbek a zafirnál.
   ⁸S most feketébb lett orczájok a holtszénnél, és nem ismerik meg őket az utczákon; bőrük csontjaikhoz ragadott, elszáradt és olyan lett, mint a fa.
   ⁹Jobban jártak, kik fegyver által estek el, mint kiket az éhség megölt, mert ezek elepedtek, megemésztetve a föld terméketlensége által.
   ¹⁰A gyöngédérzésű asszonyok kezeikkel főzték meg fiaikat, hogy legyen étkök az én népem leányának romlásakor.
   ¹¹Az Úr beteljesítette haragját, kiöntötte búsulásának boszankodását, és tüzet gyujtott Sionban, és megemésztette annak alapjait.
   ¹²Nem hitték a föld királyai és a földkerekség minden lakói, hogy bemenjen az ellenség és az ellenkező Jerusalem kapuin.
   ¹³Az ő prófétái bűneiért, és papjai gonoszságaiért lett ez, kik abban az igazak vérét ontották.
   ¹⁴Tévelyegtek, mint vakok, az utczákon, megfertőztetve vérrel, és mivel nem tehettek másként, fölfogták ruhájok széleit.
   ¹⁵Távozzatok, fertőzöttek! ezt kiáltották nekik; távozzatok, menjetek, ne illessetek. Ekkor vita támadt és zavar lőn, s ezt mondották a népek között: Nem cselekszi többé, hogy közöttük lakjék.
   ¹⁶Az Úr tekintete eloszlatta őket, nem cselekszi többé, hogy rájok nézzen; mert a papok orczáját nem tisztelték, és az öregeken nem könyörűltek.
   ¹⁷Még mikor megvoltunk, elfogyatkozva néztek szemeink a hiábavaló segítség után; epedve néztünk a nemzet után, mely nem szabadíthatott meg.
   ¹⁸Megcsuszamodtak lépteink, a mint utczáinkon jártunk, elközelgetett a mi végünk; beteljesedtek napjaink, mert eljött a mi végünk.
   ¹⁹Gyorsabbak voltak üldözőink a levegői sasoknál; a hegyen kergettek minket, a pusztában leselkedtek utánunk.
   ²⁰A mi szánk lelke, az Úr, a fölkent, megfogatott a mi bűneinkért, kinek mondottuk: A te árnyékodban fogunk élni a nemzetek között.
   ²¹Örűlj és vígadj, Édom leánya! ki Husz földén lakol; hozzád is eljut a pohár, te is megrészegűlsz és megmezteleníttetel.
   ²²Véget ér a te gonoszságod, Sion leánya! nem cselekszi többé, hogy elköltöztessen téged; hanem meglátogatja a te gonoszságodat, Édom leánya! felfödözi bűneidet.