Miképen ül magában a város, mely néppel volt tele; özvegygyé lett a népek asszonya; a tartományok fejedelme adófizetővé lett.
Mint födte be homálylyal haragjában az Úr Sion leányát! égből földre vetette a dicsőséges Izraelt, és nem emlékezett meg lábai zsámolyáról az ő haragja napján.
Én vagyok a férfiú, ki láttam inségemet az ő haragjának vesszejében.
Hogy meghomályosodott az arany, elváltozott a legjobb szín! széthányattak a szentély kövei minden utczaszegleten.
Emlékezzél meg, Uram! mi történt rajtunk; tekintsd meg és lásd a mi gyalázatunkat.