71 1Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! 2Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! 3Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. 4Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! 5Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. 6Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. 7Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. 8Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap. 9Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! 10Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak: 11Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse! 12Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! 13Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! 14Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. 15Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. 16Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. 17Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 18Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 19Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 20Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 21Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. 22Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! 23Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. 24Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.