30 1Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. 2Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. 3URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. 4URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. 5Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! 6Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. 7Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. 8URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem. 9Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz: 10Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? 11Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam! 12Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. 13Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!