19 1A karmesternek: Dávid zsoltára. 2Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. 3Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. 4Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, 5mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, 6amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. 7Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi. 8Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 9Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. 10Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, 11kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. 12Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. 13A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! 14A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. 15Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!