18 1A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. 2Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! 3Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 4Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. 6A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 7Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. 8Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 11Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 12A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. 13Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 14Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. 15Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. 16Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. 17Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 19Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 20Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. 23Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. 24Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. 26A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. 29Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. 30Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. 31Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. 34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. 35Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 36Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. 37Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. 38Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. 40Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. 42Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. 43Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. 44Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. 45Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, 46mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből. 47Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 48Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 49Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. 50Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. 51Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.