145 1Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. 2Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké. 3Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. 4Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. 5Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem. 6Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. 7Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak. 8Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. 9Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. 10Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. 11Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, 12megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét. 13Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart. 14Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt. 15Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. 16Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen. 17Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. 18Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. 19Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket. 20Megtartja az ÚR mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja. 21Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!